4.FEJEZET

A délután további részét olvasással töltöttem a szobámban, ami kész rémálom volt. Nem tudtam koncentrálni, így oldalakat huszadszor kellett elolvasnom, hogy felfogjam mi történt. Most valahogy az Útvesztő kiegészítő kötete sem tudta lekötni a figyelmemet és egyre inkább csak az órát néztem. Hamarosan a két fiú is felbukkant, akik feltűnés nélkül próbálták a piát a pulcsijuk alá rejteni és közben árgus szemekkel figyelték a tekintetem, hogy ne bukjanak le, én pedig úgy tettem, mintha még mindig a könyvet olvasnám. Hirtelen rájuk emeltem a tekintetem Yongguk pedig hirtelen gyorsasággal csukta be a bőröndöt, csak sajnos Seo Jin keze még mindig a bőröndben markolta a piát. Seo Jin ütögetni kezdte a testvérét és nem túl szívélyes szavakat mormogott neki. Próbáltam komoly arccal rájuk nézni, de a kuncogást egyre nehezebb volt visszatartani. Ez a két szerencsétlen akkor sem tudott volna átverni, ha nem tudok az összejövetelről.

- Nyugodtan pakolászhattok. Tudok a tanárok nélküli buliról. – ráztam meg a fejem rosszallóan.

- Aish, pedig mondtuk Ha Na-nak, hogy ne említse. – suttogta Yongguk a testvérének. Szemöldökeim az egekbe szöktek és szúrós szemekkel bámultam a két csirkefogóra.

- Elengedtelek volna titeket. És ti pedig ismeritek annyira a szüleimet, hogy úgy sem mennék el. Ez most fájt, fiúk. – mondtam csöppet sem leplezve a csalódottságomat. A fiúk bocsánatkérően az ölelésükbe vontak, de most ellöktem őket magamtól és karba tett kézzel vártam valami új békítő ajánlatot. Ezek után még az is megfordult a fejemben, hogy csak azért is el kellene mennem.

- Igazad van, ne haragudj, hogy nem mondtuk el. Csak nem akartuk, hogy azt érezd, ki hagyunk valamiből, így azt akartuk, hogy ne is tudj róla. – magyarázkodott Yongguk lesütött szemekkel.

- Ha megbocsájtasz nekünk, akkor jöhetsz te is. – kacsintott felém Seo Jin. A testvére egyből ráemelte szikrákat szóró tekintetét, de a fiú ügyet sem vetve rá a válaszomat várta. Yongguk mindig is jobban féltett, míg Seo Jin meg szerette volna nekem mutatni a világot, még akkor, ha tudta megsérülhetek. Ezért volt, hogy ha lelkizni akartam, akkor Yongguk megértésére bíztam magam, de ha valamit meg akartam tenni, akkor biztosan Seo Jin-hez fordultam. Pár percig magamban őrlődtem, de arra jutottam, hogy ha nem most, akkor soha. Így hatalmasat bólintottam és hagytam, hogy Seo Jin az ölelésébe zárjon. Megnyugtatott, hogy jól döntöttem és a testvére duzzogó állapota csak átmeneti. Már csak Seo Jin-nel beszélgettem, aki figyelmeztetett ezeknek a buliknak a veszélyére, és a lelkemre kötötte, hogy ne igyak sokat. Amivel egyet is értettem. Sosem voltam alkoholista hajlamú, tehát nem nehéz feladat számomra megállni egy-két pohár után úgy gondolom. Yongguk nagyon mérgesnek tűnt, hogy belementem a buliba, de én is úgy gondoltam, hogy ha odafigyelek magamra, akkor nem érhet semmi baj. A buli zajai már 10 körül hallhatóak voltak, de én úgy döntöttem, hogy először lezuhanyozom. A fiúk megvártak szóval fél 11 körül indultunk csak el. Nem öltöztem ki, mint a legtöbben, akiket láttam. Egy inget vettem fel egy fekete nadrággal a lábamat pedig az elengedhetetlen tornacipőm ékesítette. A Buli alig félórája vette kezdetét a legnagyobb és legmesszebb lévő faházban, de már láttam részegen táncoló embereket. Mint a hangyaboly úgy nyüzsgött a társaság. Yongguk és Seo Jin közé szorultam, ahogy próbáltuk magunkat átverekedni a táncoló tömegen. Nagyon melegem lett, így kigomboltam a nyakamnál lévő legfelső gombot. Seo Jin a kezembe nyomott egy üvegsört, amibe bele kortyoltam, de az arcomat azonnal fancsali kép torzította el. A sör szörnyen keserű, állapítottam meg. Yongguk felém nyújtott egy bor alapú ízesített italt, amit elvettem a sört pedig az ő kezébe nyomtam. A második ital sokkal jobban ízlett. – Köszönöm! – hajoltam közel a füléhez, hogy meghallja a hangom a zene ellenére. Feszülten bólintott, még mindig nem békült ki a jelenlétemmel teljesen, így inkább nem is próbáltam meg beszélni vele. A hangos zene egyébként is gátolt volna. Megláttam, Ha Na-t távolabb tőlünk üvegezni egy kisebb társasággal, szóval megindultam felé, hogy odaköszönjek.

- Ni Ki! Úgy tudtam nem jössz. – szólított meg meglepetten a lány. Odahúzott maga mellé, hogy jobban halljon, mire engedelmesen elhelyezkedtem a kör szélénél.

- Úgy volt. – bólintottam. Épp mondani akartam, hogy én most távozom is, de a megpörgetett üveg pontosan az én irányomba mutatott. – Én nem játszom. – emeltem fel a kezeimet védekezés gyanánt. Ha Na megrázta a fejét, hogy nem fogadja el a válaszom. – Felelsz vagy mersz. – kérdezte vigyorogva. Próbáltam kitalálni valami kibúvót, de végül sóhajtva válaszoltam: Felelek.

- Kivel csókolóznál először Seo Jin-nel vagy Jong In-nel? – kérdezte. Éreztem, ahogy az arcom egyre pirosabb színt vesz fel a két fiú nevének hallatán. Az említett Jong In a nevét hallva felkapta a fejét, egészen eddig nem is tudtam, hogy ő is a köreinkben van. A többiek egyre hangosabban kántálták, hogy válasszak.

- Ha nem válaszolsz, akkor zálogot kell adnod. Le kell venned a pólód! – kiabálta be az egyik fiú. Kinyitottam a számat, majd újra becsuktam egy hang nélkül. Nem akartam levenni a pólómat ennyi fiú előtt, de válaszolni sem akartam. – Válaszolj, Ni Ki. – noszogatott, Ha Na.

- Seo Jin. – mondtam végül. Ő a legjobb barátom, szóval biztosan nem érti félre gondoltam, így gondolkodás nélkül ejtettem ki a nevét. Arcomat a tenyerembe rejtettem zavaromban, az üveg pedig újra megpördült. Nem mertem senkire sem nézni, azzal az indokkal, hogy hozok magamnak inni váltam ki a társaságból. Seo Jin-t a piás pultnak dőlve találtam meg, odasiettem hozzá, hogy tőlem hallja a hírt és ne mástól kelljen. Ezzel elkerülhetek egy kínos szituációt, mind előtte, mind Yongguk előtt.

Gyorsan elhadartam neki a történteket, csak ekkor tűnt fel, hogy kicsit már ittas volt. Dülöngélve átölelt és motyogva megszólalt, hogy ez nem zavarja. Az erős piaszagtól émelyegni kezdtem, így kitörtem a szorításából és tenyeremet a mellkasára téve visszatoltam a pultnak, hogy valami megtartsa. Nem akartam így több időt tölteni a társaságában, így egy pohár bor felkapása után el is siettem a konyhának kialakított helyiségből. Nem akartam bele inni, mert nem tudtam ki öntötte ki ebbe a pohárba az italt, így csak hordozgattam magammal. Az egyik lány táncolás közben a könyökét a hátamba szúrta ezzel meglökve engem. Az italom tartalma pedig egészében valaki más ingén landolt. Egy másik egyén pedig a szemben állót lökte el, így nekinyomódtam borral áztatott ingéhez. Ezt követően egy mögöttem lévő fiú táncba akart bonyolódni velem, de én inkább még jobban a nedves inghez nyomódtam, hogy elkerüljem az idegen érintést. A részeg fiú személyében felismertem Dong Woo-t, aki szerelmet vallott nekem úgy egy éve. Így még annyira sem akartam táncolni, mint eddig. Mindenki más körülöttünk táncolt, csak én és a fiú, akihez hozzá bújtam állt, mint a cövek. A fekete ing tulajdonosa átkarolt ezzel megvédve Dong Woo közeledésétől és ügyetlenül kiaraszolt velem a táncolók közül. Amikor már több helyünk volt eltávolodtam a megmentőmtől, csak ekkor tudtam felnézni az arcára, a döbbenet pedig elég jól leolvasható volt az arcomról. Jong In kissé fátyolos tekintettel nézett rám, de közel ő tűnt a legjózanabbnak ebben a házban. Én pedig csak egy pohár szeszes italt hörpintettem le, de úgy éreztem ebből is kijózanodtam, ahogy az ismerős fekete szempárba bámultam. Beletúrt a hajába, hogy kiszedje a szemébe lógó tincseket, majd tenyerét a vállamra nyomta, hogy megtartsa az egyensúlyát. Automatikusan a keze után kaptam, hogy én is megkapaszkodjak a hirtelen plusz súlytól. Nem estünk el, még az én gyenge erőmmel is meg tudtam tartani egy fiút. A fiú arcát néztem, majd a válla felett kitekintve a közelben húzódó lépcsőre szegeztem a pillantásomat. Biztosan kell, hogy legyen mosdó az emeleten. – gondoltam. Bizonytalanul Jong In-nel elindultam az emeletre, szerencsére sikeresen megtaláltam a mosdót, ami majdnem az első szoba volt az emeleten. A karamellbarna haj tulajdonosa leült a kád szélére, addig én megmostam hideg vízzel az arcom. Ha eddig nem voltam teljesen éber a jéghideg víz visszatérített a valóságba, hogy nem álmodom. Valóban Jong In-nel vagyok egyedül a mosdóban, egy buli kellős közepén. Keresni kezdtem a szekrényekben valami használható dolgot, végül találtam egy kézfejre húzható mosdószivacsot. Benedvesítettem hideg vízzel és Jong In csukott szemmel pihenő arcához emeltem. A hideg víz váratlanul érte, meg is ragadta a csuklómat, de aztán el is engedte és visszacsukta a szemét. Innentől már óvatosabban érintettem oda a bőréhez. Úgy tudtam, hogy a pia fűt, tehát jó ötletnek láttam ezt a vizes ruhás ötletet, hogy kijózanítsam egy kicsit.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó és egy hevesen csókolózó pár bukdácsol be rajta. A szám ó alakot formál, ahogy elém tárul ez a jelenet. Elszakadnak egymástól és megtorpanva veszik észre, hogy nincsenek egyedül.

- Ne haragudjatok, nem tudtuk, hogy ez már foglalt. – szabadkozott a lány, de egész végig csak az elkenődött rúzsfoltját törölgette. Minden más szó nélkül kimentek. Ők is biztosan meg voltak szeppenve, legalább annyira, mint én. Eléjük az a látvány tárult, hogy Jong In terpesztett lábai között állok és törölgetem az arcát egy mosdó szivaccsal. Próbáltam kiverni a fejemből az előbbi jelenetet, és folytatni, amit elkezdtem. Végigtöröltem a homlokát és az arca két oldalát, valamint a nyaka vonalát, már amennyire lehetett. Mozdulataimra elmosolyodott, ahogy a nyaka csikis területét törölgettem. Ebben a pillanatban olyan gyermekinek látszott. Mint egy fáradt kisfiú.

- Segíts eljutni a faházamig, át akarok öltözni. – hangja rekedtes volt, összerezzentem, nem számítottam arra, hogy hallani fogom még beszélni hozzám.

- De én nem tudom, hogy az hol van. – ráztam meg a fejem, bár hiába, mert a szeme még mindig csukva volt.

- Tartozol nekem, amiért segítettem. – mondta el a nyilvánvaló tényeket. Bosszúsan megforgattam a szemeimet, mintha nem tudnám, hogy állandóan megmentett. Mire újra felé néztem éber szemei engem figyeltek. Egy sóhajtást követve bólintottam. Éveknek tűnt, ahogyan kiverekedve magunkat a buli helyszínéről, néhány ember ránk szegezte a pillantását.

Átkaroltam a derekát, hogy biztosabban álljon, ő pedig karját a vállamon pihentette, így ballagtunk csendesen, de biztosan a faházak irányába. Az ajtó előtt megtorpantam, mi van, ha itt vannak a többiek, akik esetleg nem mentek a buliba. Mit szólnak majd, ha meglátnak besétálni a részeg Jong In oldalán?

- Mit ácsorogsz ott? Gyere, nem kell félned egyedül az enyém ez a ház. – mondta, mintha csak hallotta volna a gondolataimat. Megszeppenve álltam Jong In faházának ajtajában. Bizonytalanul leültem az egyik ágyra, majd tekintetemmel körbenéztem. Pont olyan volt, mint a mi házunk, ami nem volt meglepő, hiszen egy modell szerint építették őket. De Jong In miért foglal egy egészet egyedül? Nem hinném, hogy a többi fiú közösítené így ki, bár az sem kizárt, hogy nem tetszik a többieknek a tény, hogy minden lány érte van oda. És a még érdekesebb, hogy elhoztam a faházig, mit keresek még mindig itt? Hallottam, ahogy a fiú megnyitja a fürdőben a csapot, ekkor tényleg tanácstalanná váltam. Várjam meg, amíg végez? Ugyan miért tenném? Biztosan ő is azt gondolja, hogy szépen lelépek magamtól is, de akkor miért hívott be?

Aigoo, ez a fiú most rendesen feladta nekem a leckét. Még mindig jobb, hogy nem vagyok itt, de meg kellett volna várnom. Mintha megvárnám, de elmondaná, hogy azt hitte már rég leléptem. A legjobb opciót választva becsuktam magam után az ajtót és a saját faházamhoz siettem. Felkapcsoltam bent a villanyt, még senki nem volt itt rajtam kívül. Elpakoltam a fiúk ágyairól a felesleges dolgokat, hogy majd egyből álomra tudják hajtani a fejüket a szekrényükre pedig tettem egy szem gyógyszert, majd a reggeli fejfájás csillapítására. Az előkészületek után átöltöztem pizsamába és bedőltem az ágyba. Eszembe jutott, hogy nem kapcsoltam le a villanyt, így tettem egy kis kitérőt, mielőtt visszafeküdtem volna a meleget nyújtó ágyneműbe, ismét. Az óra hajnali 4-et mutatott, átfordultam az ágy másik oldalára és végre lecsuktam a szemem. Felkeltem egyszer, amikor hallottam a zuhanyrózsa hangját, körbenéztem Seo Jin már az ágyában feküdt, szóval Yongguk volt, aki először a zuhanyzást választotta. Ránéztem az órára, ami két órával későbbet mutatott, reggel 6 volt.