Prológus

"Távolról figyeljük egymást, hogy ne sértsünk vagy sérüljünk."

Az egész osztály fellélegezve hagyta el a beszuszogott termet. Mindenki engedett a feszültségből, amit a félévi vizsgák idéztek elő, majd folytatódott egy átlagos tanítási nap. Mellettem Yongguk és Seo Jin beszélgettek a vizsgakérdésekről, de a figyelmemet egy teljesen más dolog vonzotta, vagy is inkább valaki más. Kim Jong In, az évfolyamunkon legtitokzatosabb egyénnek titulált alak. Akaratomon kívül is eszembe jutott az iskola első napja gimisként, az első, évfolyamonként összevont angol óra képe, ahol elsőként kellett megismernem ezt a fiút. A lehető legunszimpatikusabb ember mellé ültetett az angol tanár, ami egyáltalán nem tetszett, de végül is megbékéltem a helyezettel és egy idő után rájöttem, hogy valójában nem is olyan félelmetes. Azóta egy félév telt el és én ott ragadtam Jong In mellett. A kezdetben megfélemlítő alakja a későbbiekben elég kellemesnek hatott, bár ez elég furcsán hangozhat. Valójában sosem beszéltünk pár szükséges mondatnál többet, de a késztetés ellenére, hogy többet tudjak meg róla, sem próbáltam sosem kezdeményezni és úgy tűnt, hogy ez neki is megfelel. Valószínűleg számára is üdítő lehet, hogy valaki végre nem olvad el külső bájaitól vagy oldalas mosolyától. Immunis nem vagyok, hiszen még is csak lányból gyúrtak és azt én sem tagadom, hogy nagyon is esztétikus látványt nyújt még sem estem soha a ló túloldalára ellenben sok nőnemű egyeddel. Még is szerettem titokban bámulni őt, azon gondolkodni, hogy mi járhat a fejében és azt sem állom meg, hogy ne hallgatózzak, ha valaki róla beszél. Ezt pedig a legdiszkrétebb módon kezeltem, tehát a legjobb barátaimon kívül senki sem tudott a titkomról, miszerint én sem különbözöm más évfolyamtársnőmtől.

Miután mindenki megírta a vizsgákat az igazgató nagy bejelentést tett, miszerint egy pályázat keretében 1 hónapos tanulmányi és oktatási kiránduláson vesz részt az évfolyamunk. A hely nevét nem jegyeztem meg, csak azt tudtam, amit a fiúk elmondtak, miszerint ez egy tábor a hegyekhez közel. Yongguk és Seo Jin történeteket meséltek nekem, mivel ott töltöttek pár hetet a szüleikkel a közelben egy kirándulás keretében még tavaly nyáron. Valójában nem ragadt meg túl sok, mivel az agyam fogaskerekei más vizekre eveztek és csak sodortak magukkal az ambivalens (kettős) érzések, miszerint el akartam menni, mert akkor több időt tölthetek Jong In közelében, más részt pedig taszított ugyan ez a gondolat. Ha 1 hónapig minden egyes nap látni fogom, akkor is tudom tartani a tisztes távolságot? Meddig tudom még titkolni az egész iskola elől a gondolataimat?