2. Az ajánlat

Majdnem dél volt, amikor kikecmeregtünk az ágyból, neki láttunk a reggelinek, ami már ebédként is funkcionált. Épp egy nagy gombóc rizst tuszkoltam a számba, amikor Min Ah szólt, hogy csörög a telefonom. Hörcsög pofával vettem el a készüléket a kezei közül, de csak az után vettem fel a telefont, hogy lenyeltem az ételt.

- Haló? – emeltem a fülemhez az eszközt.

- Jó reggelt Ai! Azért hívlak, hogy amilyen hamar csak tudsz, gyere be a Big Hit-hez. – szólalt meg a vonal másik végén a menedzser mély tónusú hangja.

- Miről van szó? – érdeklődtem. Annyiban lezárta a beszélgetést, hogy ez nem telefon téma és bontotta a vonalat. Visszaültem az ebédlőasztalhoz és befejeztem az étel maradékának eltüntetését, üres gyomorral csak nem megyek el a céghez.

- Mi történt? – kérdezte Ro, kibámulva a sapka karimája alól. Megigazított a baseball sapkát a fején, hátrafogta vele a tincseket, amik akadályozták a csirke elfogyasztásában. Letettem a villát és eltoltam magam az asztaltól.

- Be kell mennem a céghez, azt konkrétan nem mondták miért, csak annyit, hogy beszélni akarnak velem. – magyaráztam a dolgot és bevonultam a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam. Leengedtem az eper szőke hajkoronámat és ki szedegettem a hajgumiba ragadt szálakat.

- Remélem nem valami bandával kapcsolatosat, mert én holnap már utazok haza Busan-ba. – gondolkodott hangosan Min Ah. A lányok a fürdőajtóból figyelték, ahogyan tevékenykedem, és elfogadható állapotba varázsolom magam.

- Nem hiszem, akkor mindenkit behívnának. – okoskodta ki rapper barátnőnk még mindig a sapkáját igazgatva.

Szempilla spirállal kihúztam a szempilláimat, hogy hosszúnak és feketének nézzenek ki, ezzel le is tudtam a sminket. Kifésültem a hajam és visszakontyoltam a fejem tetejére. Felöltöztem és magamhoz vettem a szükséges dolgokat, mint a pénz a taxira és a telefonom. Elköszöntem és kiléptem a lakásból. Egy taxi vitt el a céghez, gyorsan besettenkedtem az ajtón és a menedzserem irodájába igyekeztem. Útközben majd kitörtem a derekam, ahogy a szembe jövő személyzetnek köszöntem illedelmesen, ahogy kellett, de végül sikerült eljutnom az irodákig.

- Ai, gyere beljebb. – köszöntött az öt évvel idősebb férfi, Gum menedzser. Helyet foglaltam az egyik széken és vártam, mi fog ezek után következni. Keresztbe fonta az asztalon lévő kezeit és felém fordította tekintetét felnézve az asztalon heverő papírokból:

- Az elnöktől kaptunk egy javaslatot, miszerint szerződtetnénk téged külön erre az évre.

- A bandán kívül? – kérdeztem kitágult pupillákkal.

- Igen. Biztos ismered a Trouble Maker formációt. – mondta, de ismét felnézett a papírokból, hogy megerősítést kapjon. Bólintottam, így folytatta. – Szóval egy ehhez hasonló duót szeretnénk létrehozni és mivel a csapatod éppen szünetel, nem ütközne másik napirenddel.

- Így rám gondoltak. – mondtam ki a nyilvánvalót. Most a férfin volt a sor, hogy bólintson.

- A többieknek már mind voltak terveik, de úgy tudom neked még nincsenek. Arra gondoltam talán érdekelne. Benne lennél? – kérdezte. Amikor Gum menedzser, kérdést tesz fel, sosem éreztem azt, hogy választási lehetőségem lenne. A gondolat pedig, hogy maradhatok ebben a világban és folytathatom az éneklést elég csábító volt. Nem akartam haza menni és pattogatott kukoricát majszolva tévézni, vagy tanulni, hogy megkapjam a doktori címem, maradni akartam, hogy énekes lehessek. Annyiban voltam bizonytalan, hogy a lányok hogyan fogják fogadni a hírt, ha úgy döntök, elfogadom.

- Ki lenne a másik fél? – adtam hangot a másik fejemben motoszkáló gondolatnak.

- A bandája neki is most ment szünetre, biztosan találkoztál vele a koncerten. Suga a BTS-ből lenne a partnered. – magyarázta. – Még ő sem írta alá a szerződést, de ha te elvállalod, akkor ő is biztosan bele megy. – folytatta a tájékoztatást.

- Nem igazán volt alkalmunk beszélni, mert rohantunk a színpadra. – vallottam be. Tudtam a fiúról pár dolgot, amit éppen a netről és a cikkekből olvastam, de személyesen ismerni azért más dolog lenne. Fogalmam sincs, hogy tudnánk-e együtt dolgozni, de úgy gondoltam, hogy ha nem is próbálom, akkor sosem tudom meg.

- Rendben. Szeretném elfogadni az ajánlatot. – mosolyogtam rá a férfire, aki bólintott és megjegyezte, hogy szerinte jó döntést hoztam. Megkaptam a szerződés másolatát, hogy fussam át otthon és majd a héten be kell jönnöm, aláírni. Illedelmesen elköszöntem és egy kávé kíséretében, amit a büfében vettem, haza indultam.

Otthon megmutattam a lányoknak a szerződést és átrágtuk magunkat rajta. Még elmondtam, amit szóban beszéltünk meg a menedzserrel és végül azt is elárultam ki lesz a partnerem, ha elvállalja. A lányok jól fogadták, nem volt kifogásuk ellene, hiszen a saját szabadidőmben azt teszek, amit akarok, ahogy ők is.

- Olyan szerencsés vagy, Suga-val egy egész éven át. – sóhajtozott Hyo Ji. Nyílt titok volt, hogy oda van a BTS fiúcsapatért, féltékeny szemekkel vizslatott, de azért gratulált az új szerződésemhez.

- Lehet, meglesz a második lány, akinek barátja lesz a mi kis maknae lánykánkon kívül. – húzogatta a szemöldökét Min Ah, könyökét pedig az oldalamba vájta. A többiek is beszálltak a játékba és már az esküvőt tervezték.

- Yah! Még alá sem írtam, fejezzétek be. – ráztam a fejem rosszallóan. – A szerződés pedig kiköti, hogy nem lehetünk együtt. – mutattam a 10. pontra a szerződésben.

- Ugyan, az csak elrettentésnek van, senki sem tartja be. – húzogatta a vállát Ro. – És nézd, abban az esetben, ha mind a két fél kéri, ki lehet bújni ez alól a pont alól. – mutatta meg a kisbetűvel írt részt, kétszer is átvizsgáltam a sorokat, de valóban ez a szöveg állt ott, feketén-fehéren.

- Nekem nem lesz szükségem erre a pontra. – zártam le a témát és a szobában lévő fiókba süllyesztettem a papírt. A többi időt arra használtuk, hogy együtt töltsünk még pár kellemes órát. Hiszen holnap Min Ah utazik haza és lassan a többiek is itt hagynak. Még ezen a héten lesz társaságom, de utána mind hazamennek. Nagyon szomorú voltam, hiszen két évig együtt voltunk szó szerint a nap 24 órájában a lányokkal és most egyedül maradok.

Azért izgatott is voltam, sosem dolgoztam még együtt egy férfi idollal, csak fotózásnál esett meg, de zenei téren még nem volt alkalmam. Nagyon reménykedtem abban, hogy jól ki fogunk jönni egymással, hiszen egy évig fogjuk boldogítani a másikat.