ALWAYS BUSY WITH YOU (2018)

4.FEJEZET

- Tetszett Jeong Guk-nak az ajándékod? – nézett fel kissé álmosan a papírmunkából Sol Hye. Ugyan azt a ruhát látom rajta, mint délelőtt.

- Igen. De te miért vagy itt ilyen korán? Te is esti műszakos vagy nem?

- Hamarabb behívtak, már 3 órája itt dekkolok. – fogta a fejét.

- Engem miért nem hívtak? – lepődtem meg. Ha ennyi a munka, akkor mindenkit berendelnek én még sem kaptam hívást.

- Mondtam, hogy szülinapi bulin vagy és, hogy megoldom egyedül is.

- Mi lett a vakrandiddal? – jutott hirtelen eszembe.

- Kész kudarc. Az istenek ez egyszer meghallgatták az imáimat és behívtak dolgozni, így le tudtam rázni a pasast.

- Annyira rossz volt? – simogattam meg a feje búbját, sajnálom, hogy nincs szerencséje a férfiak terén, pedig ő aztán tényleg próbálkozik.

- Menj haza, innentől átveszek mindent. – kapartam fel az asztalról.

- De dupla műszakom van. – szabadkozott.

- Vedd úgy, hogy átvettem. – segítettem felvennie a kabátját majd a sálját is a nyaka köré tekertem.

- Te vagy a legeslegjobb kolléganő, nem is. Te egy igazi angyal vagy. – bókolt.

- Inkább menjél, mielőtt meggondolom magam. – ráztam a fejem nevetve.

Futólag beszéltem a főnökkel és tájékoztattam, hogy Sol Hye-vel elcseréltük a műszakunkat, hümmögött válaszul, de eléggé szórakozottnak tűnt. Nekem is sokszor mondják, hogy szinte a munkahelyemen élek, még is a főnök ezt egy új szintre képes emelni. Mivel két holttestet jelentettek, a kollégámmal együtt mentünk a helyszínre, ezúttal ő vezetett. Általában Sol Hye-vel osztozkodom az ügyeletek során, így nem ismerem annyira jól a többi kollégámat, de párszor dolgoztam már együtt vele, így tudom, hogy nyugodtan rá bízhatom a másik testet. Láttam körvonalazódni az ismerős két fiút. Hyun Sik és Jeong Guk helyszíneltek a tetthelyen mikor kiértünk. Mivel Jun Gi, a kollégám még nem dolgozott velük, ezért bemutatkoztak. Hyun Sik-kal elindultak, hogy szemügyre vegyék a halott férjet, míg én a feleségnél maradtam Jeong Guk társaságában.

Nem helyénvaló, de megmosolyogtatott, hogy azt a dzsekit láttam rajta, amit tőlem kapott ajándékba. Próbáltam elrejteni a mosolyom, hiszen most dolgozom.

- Megnéznéd kérlek, van-e nála személyigazolvány? – kérte a fiú. Megnéztem mind a két zsebét, majd nemlegesen megráztam a fejem.

- Már kihűlt, az ízületek nem mozdíthatóak. – ellenőriztem. – A halál időpontja 8 és 36 óra közé tehető.

- Nincs külső látható sérülés. Sem lőtt seb, sem zúzódás vagy horzsolás. Kívülről teljesen egészségesnek néz ki. – vizsgáltam meg a testet tetőtől talpig.

- Várjunk csak. – néztem meg kissé tüzetesebben az áldozatot. - Beavatnál minket is? – tért vissza Hyun Sik és a korboncnok.

- Szerinted is mérgezéses esetnek tűnik? – tettem fel a kérdést Jun Gi-nak címezve. Aki egyetértően bólintott. Mivel nincs látható sérülés ez a legvalószínűbb eshetőség.

- A férfinek betört a koponyája. Mivel véres a padka széle, ezért beverhette oda, de nem vesztett elég vért, hogy abba haljon bele. – tájékoztatott.

- Az életben maradt kislányuk folyamatosan köhög, rázza a hideg és panaszkodott, hogy fáj mindene, már bevitték a kórházba. – tájékoztatott minket az egyik helyszínelő.

- Milyen ember mérgez meg egy átlagos családot?– tette fel az igen fontos kérdést Hyun Sik.

- Az a feladatunk, hogy ezt megtudjuk. – veregette meg a társa vállát Jeong Guk.

- Akkor mi megyünk is. – intettem Jun Gi-nak, hogy segítsen betenni a holttesteket a hullaszállítóba, majd visszamentünk az intézetbe, hogy elvégezhessük a testek feltárását.

A boncolás alapján kiderült, hogy nehézfém mérgezés történt, azon belül akut cinkmérgezésről van szó, ha mindenképpen fel kell állítanom egy diagnózist. Rövid időn belül nagy mennyiségű cinket vett fel a szervezet.

A mintákat elküldtem elemzésre, hogy biztosat tudjanak mondani, de nekem cinkmérgezésnek tűnik. Erről árulkodik a máj megnagyobbodása is. Felületesen kitöltöttem a boncjegyzőkönyvet, épp befejeztem a jegyzetelést mikor a két ügyért felelős férfi megjelent az ajtóban.

- Vese és a máj károsodott, végül összeomlott a keringési rendszer és ebbe haltak bele. – kezdtem magyarázni.

- Tényleg megmérgezték őket? – tudakolta Hyun Sik.

- Nehéz fémmérgezés. Ha engem kérdeztek cink, de amíg nincs meg a laboreredmény nem tudom biztosra mondani.

- Mik a cinkmérgezés tünetei? – érdeklődött Jeong Guk.

- Levertség, hidegrázás, köhögés, szapora lélegzet, izzadás, ízületi fájdalmak. – kezdtem el sorolni a tüneteteket, amik eszembe jutottak. – Mivel a kislány is ezeket a tüneteket produkálta ezért arra merek következetni, hogy ez lesz a bűnös.

- És gyógyítható? – kérdezte kissé bizonytalanul Hyun Sik, mint aki nem biztos, hogy hallani akarja a választ.

- Csak akkor, ha azonnal kezelik. Valamint a folyamat költséges és hosszadalmas. – nem ez az, amit a fiúk hallani akartak, de annak sem lenne értelme, ha hazudnék.

- Remélem, megoldjátok ezt az ügyet és elkapjátok a rohadékot, aki ezt tette.

Aprót bólintottak, majd elindultak, hogy hozzálássanak a nyomozáshoz.

Mivel végeztem a mérgezéses esetekkel, hozzáláttam a baseballütős gyilkossági holttesthez. Ma szintén forgalmas napunk van.

Hajnalban keveredtem haza a munkából, fogat mostam majd ledőltem a kanapéra szunyókálni, még az ágyig sem voltam képes elvonszolni magam egy duplaműszak után.

Még csak reggel nyolc volt, mikor a bérlő dörömbölt az ajtómon. Valami nagyon sürgős dologról lehet szó, mert egyébként sosem találkozom vele. Próbáltam még akkor is kidörzsölni a szememből az álmot, mikor valamilyen csoda folytán kinyitottam az ajtót, úgy éreztem, mintha csak 5 perce feküdtem volna le aludni.

- Miben segíthetek? – kérdeztem illedelmesen.

- Magát sosem lehet elérni. – bosszankodott a tulajdonos. – Csak közölni szeretném, hogy holnaptól lejár a bérleti szerződése.

- Értem, mikor kell megújítanom? – pislogtam az összekontyolt hajú nőre.

- Nem érti a lényeget kedvesem. Kaptam egy jobb ajánlatot, holnap mikor lejár a bérleti szerződése szeretném, ha kiköltözne.

- Mi? – nyíltak tágra a szemeim, az álmosság már csak távoli fogalomnak tűnt. Kétségbeesetten követeltem a válaszokat. – Holnap? De hogyan keressek egy másik lakást holnapig? Kérem, ne tegye ezt velem. – pánikoltam.

- Igazán sajnálom, de ezt önnek kell megoldania. Holnap estig költözzön ki, vagy kilakoltatom. – a nő hideg szavai tőrként álltak meg bennem. Becsuktam a tulajdonos távozása után az ajtót és csak meredtem magam elé. Élettelenül ültem pár percet és hagytam, hogy a kétségbeesés úrrá legyen rajtam. Mihez fogok kezdeni? Honnan szerzek még egy lakást ilyen alacsony áron és ilyen hamar? Mitévő legyek?

Felkiáltva arrébb ugrottam, ahogy a kezemre folyt a forró kávé, de nem csak rám jutott, hanem a pultra ömlött, alig pár csepp talált célt a bögrében. Hideg vizet folyattam a sebre, hogy megszűnjön az égető érzés. Elmentem fürödni hátha attól megnyugszom, de a hideg víz sem tudta kitisztítani a fejemet. Felöltöztem majd sietősen Young Jae kávézójához rohantam, ő biztos tud nekem tanácsot adni, mit tegyek. Az ajtó előtt díszelgett a zárva tábla, ezért valószínűleg ma van a takarítás nap. A csengő felettem megszólalt, ahogy kitártam a kávézó ajtaját Jeong Guk és Young Jae beszélgetett egy-egy pohárral a kezükben. Szinte beviharzottam a tág térbe és meg sem álltam, míg el nem értem az asztalukhoz.

- Jól vagy? – simított végig a vállam vonalán Young Jae. – Valami történt?

- Meg fogok halni! – temettem az arcomat a kezembe. Úgy éreztem magam, mint aki már haldoklik. Hamarosan földönfutóvá válok.

- Mi? Miről beszélsz?! – mindkét fiút letaglózta a hír, szinte láttam magam előtt, ahogy a legrosszabb forgatókönyveket írják magukban. Ami érthető is, mivel sosem voltam még ki ennyire idegileg.

- Nem szó szerint. Kilakoltatnak, értitek?! Nincs hová mennem. Holnapig ki kell költöznöm. – ahogy hallottam magam, még jobban kezdtem pánikba esni.

- Honnan jött ez hirtelen? – értetlenkedett Jae, megnyugtatóan simogatta a hátamat, de ez nem volt elég.

- Korán reggel közölte velem a tulajdonos, hogy kapott egy jobb ajánlatot és mivel holnap lejár a szerződésem kilakoltatnak.

- Ezt megteheti? – kérdezte Jeong Guk aggódással.

- Persze, hogy meg. – helyeseltem. Már fél órája idegroncs állapotban vagyok, de, hogy a fiúk így mellettem állnak kezdek kicsit visszatérni önmagamhoz és megpróbálok objektíven hozzáállni a dolgokhoz.

- Lakhatsz nálam, amíg nem találsz új lakást. – ajánlotta fel Jae.

- Köszönöm, de nem szeretném hallgatni, ahogy az aktuális barátnőiddel vagy együtt. – hurrogtam le az ötletet.

- Akkor lakj Jeong Guk-nál. – javasolja és rámutat a szóban forgóra.

- Nem kell ezt tenned. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. – szabadkoztam, de sokkal tanácstalanabbul. Ha nem fogadom el az ajánlatot, akkor tényleg nincs hova mennem.

- Te is megtennéd értem. Nem hozol kellemetlen helyzetbe, egyébként sem vagyunk olyan sokat otthon. – húzta mosolyra a száját, hogy felvidítson egy kicsit.

- Köszönöm szépen, nagyon sokkal tartozom neked. – öleltem meg nagy hévvel a fiút, annyira, hogy majd felborítottam a székével.

- És velem mi van? Én javasoltam. – piszkálódott Jae, de most ügyet sem vetettem rá. Hogy ilyen közel vagyok hozzá, érzem a kellemes parfümjének illatát, nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes lehet megölelni őt.

A varázs viszont elszállt, gyorsan elhúzódtam és ismét a tenyerembe temettem az arcomat. Ez olyan kínos.

- Azt mondtad holnapig ki kell pakolnod? – kérdezett rá Jae.

- Holnap estig, de igen. – helyeseltem.

- Akkor azt hiszem a szabadnapunkon pakolni fogunk. – sóhajtozott a fizikai munka hallatán.

- Ez a legkisebb probléma, ami azt illeti nincs sok cuccom, mivel nem sokat vagyok otthon. – vallottam be.

- Akkor tényleg összeillő lakótársak lesztek. – kontrázott rá Young Jae, mire két ütést szenvedett mindkét oldalról.

- Hé, mások ezért fizetni szoktak. – viccelődik tovább. Mire mindketten elfintorodunk.

- Fúj, Jae.