-
Megőrültél? – kérdeztem visszafojtott hangon. Körbe néztem, nem-e figyelt fel
ránk valaki, de úgy tűnt, hogy senkit nem érdekeltünk. Jong In halálos
nyugalommal nézett a szemembe és mosolya levakarhatatlan volt. Lehet ivott
valamit, amiről nem tudok? Még is csak van pia valahonnan?
-
Gyere. – invitált, majd kihúzott a tömegből. A sötétségben botorkáltunk, Jong
In határozottnak tűnt én még is nagyon ügyeltem a lépteimre, hogy ne essek el
minden kőben, ágban, ami elém kerül.
-
Részeg vagy? – kérdeztem teljes komolysággal. – Állj már meg, mindjárt elesek. –
motyogtam miközben rángatni kezdtem a karját. Még mindig nem válaszolt,
helyette a karjába vett és úgy haladt velem tovább. – Yah! Nem így gondoltam. –
a mondandóm végére még is elnevettem magam és szorosan belekapaszkodtam a fiú
vállába.
-
Teljesen józan vagyok. – válaszolt végül az egyik korábbi kérdésemre. –
Szeretnék mutatni valamit. – mondta. Kicsit eltávolodtunk a tábor zajaitól.
Később felismertem a legmesszebb lévő faházat, ahol először volt a nagy buli,
mikor a tanárok nem voltak jelen. A faház ajtajánál a lábam végre elérte a
földet, így már önként mentem be az ajtón a sarkamban Jong In-nel. Innen
átvette a vezetést és fellépdelt az emeleti lépcsőkön, töretlen figyelemmel
követtem minden mozdulatát és egyre inkább érdekelt mit szeretne nekem
megmutatni. A tetőre mentünk, ahonnan a szemem elé tárult a sötét égbolt csillagokkal
borítva. Lentről nem is néztem fel, de itt fent olyan volt, mintha egy
karnyújtásnyira lennének az égitestek. Mosolyogva fejemet az égnek emelve
gyönyörködtem a látványban.
-
Szép. – nyögtem ki végül. Elemelve a tekintetem az égről az engem mustráló
fiúnak szenteltem a figyelmem. Te is szép
vagy. – gondoltam. Jong In csak is a hold világában látszott, ami árnyékot
vetett a vonásaira, ezzel kiemelve a szikrázó szemeit. Ahogy őt néztem, az
jutott az eszembe, hogy én lehetek részeg. Alkohol nélkül is lehet valaki
részeg? Képtelenségnek tűnt még is úgy éreztem. Még is ki ez a fiú? És miért
csinálja ezt velem? Az eddig ismert kényelmes életem teljesen felfordult miatta,
és ami még aggasztóbb volt, hogy nem igazán zavart.
-
Gyere ide. – nyújtotta felém a kezét, elfogadtam az ajánlatot és leültem
közvetlen mellé az egyik kint hagyott padra. – Nem fázol? – kérdezte, de
mielőtt még válaszolhattam volna magához húzott és megdörzsölte a karom, mintha
azzal felmelegíthetne. Végül nem válaszoltam, nem fáztam, de nem húzódtam el
tőle, túl kellemes volt a közelében lenni.
-
Mond Jong In, te elgondolkodtál azon mit fogsz csinálni ha, leteszed a
vizsgáid? – kérdeztem felé fordulva érdeklődő tekintettel. Megleptem a
kérdésemmel, látszott rajta. Elgondolkodott majd válaszolt:
-
Nem igazán szeretek egy tantárgyat sem. Lehet nevetséges, de nem szeretnék szokásos
munkát vállalni majd. – félve fordult felém, meg győződött valamiről és csak
azután folytatta. – Szerintem a tánccal fogok foglalkozni.
-
Nem is tudtam, hogy táncolsz! – hördültem fel, nem voltam mérges, vagy hasonló
csak nagyon meglepett. Ami azt illeti sosem beszélgettünk fontos témákról
eddig, pedig a karrierválasztás fontosnak számított, még így is hogy volt pár
évünk a tanulmányainkra.
-
Nem igazán büszkélkedtem vele senkinek. Még a szüleim sem tudják. – vallotta be
miközben elhúzta a száját. Bizonyára nem örültek volna neki a szülei, ha
megtudják, táncos szeretne lenni, valóban nem tartozott a megszokott munkák
közé. – Veled mi a helyzet? – kérdezett vissza, de éreztem, hogy még mindig az
előző válaszán rágódik.
-
Nincs különösebb elképzelésem. A szüleim azt szeretnék, ha asszisztens vagy
ilyesmi lennék, de nem igazán lelkesedem érte. – most rajtam volt a sor, hogy
elhúzzam a szám.
-
Titkárnő kosztüm és szexi szemüveg, nekem tetszik. – viccelődött a fiú, mire
játékosan bele bokszoltam a vállába.
-
Yah Kim Jong In! – szóltam rá. Nem kellett sok, hogy elpiruljak a pimasz
beszólásra.
-
Nézd egy hulló csillag! – kiáltott fel hirtelen a fiú mellettem, mire ijedten
megugrottam. Jong In nevetve mutatta az irányt, ahova néznem kellett és valóban
felfedeztem egy kihunyóban lévő csillagot. A fiú mosolyogva lehunyta a szemét
jobb kezével pedig az oldalamba bökött. – Kívánj valamit te lökött. Ilyenkor ez
a szokás. – mondta, még mindig csukott szemmel. Úgy tettem, ahogy kérte és
lehunytam a szemem. Nem volt bonyolult kívánságom, csak is az, hogy bárcsak ne
kellene aggódnom a dolgok miatt és végre boldog lenni. Olyan nagy kívánság
lenne, ha önzően boldog szeretnék lenni? Ez mindenkinek kijár nem igaz?
-
Kész vagy? – zökkentett ki egy kellemes hang. Kinyitottam a szemem és
bólintottam. Meg akartam kérdezni, ő mit kívánt, de ha elmondaná, akkor a
babona szerint nem teljesülne. Nem akartam elvenni tőlünk ezt az esélyt.
-
Aggódtam érted. – szólalt meg Jong In, most már komolyabb tónust megütve és a
mosoly is eltűnt a szája sarkából. Értetlenül néztem rá, de aztán folytatta. –
Eltűntél az erdőben és tudom, milyen borzalmasan tájékozódsz.
-
Yongguk-kal voltam, nem volt semmi gond. – válaszoltam. – Yongguk holnap
hazamegy Seo Jin-nel együtt. – nyögtem ki végül keserű szájízzel. A fiú
felkapta a fejét és értetlenül hallgatta, amit mondok.
-
Szüneteltetjük a barátságunkat egy időre, bizonyos félreértések miatt. –
magyaráztam, mielőtt még a fiú közbe szólhatott volna hozzátettem. – Nem miattad,
nem mindig te vagy a világ közepe kis herceg.
-
Nem is gondoltam rá. – magyarázkodott, de én csak egy mindent tudok arckifejezéssel
fogadtam a mentegetőzést. – Tényleg. Azt akartam mondani, hogy most biztosan
szomorú vagy. Ezért is hoztalak ide. Gondterheltnek tűntél. – folytatta lelkes
őszinteséggel.
Magam
elé képzeltem a menő Jong In-t, akit lányok vesznek körül és mellé
összehasonlításként összeraktam a kedves, vicces és gyerekes fiút, akinek én
ismertem meg. El sem tudom képzelni, hogy lehet ez a két ember azonos.
-
Köszönöm, tényleg jobban érzem magam. – küldtem felé egy magabiztos mosolyt,
mire az ő szája is felfelé görbült.
Jaj, ez nagyon cucu lett a végére. Már hiányoltam a részeket. Hallod egész héten exo-t hallgatok, megfertőztetek Enikővel xD, mostanában sokat esett az eső ;) ha érted mire gondolok.
VálaszTörlésDana <3
:D hát nem nehéz rászokni ami jó ;) Mostanában nem igazán szállt meg az ihlet szóval nem igazán dolgoztam a folytatáson. :D xD értem én, értem.
Törlésxx ölel, Helena Z. B.