CÍMLAP FORDÍTÁS FANFICTION NOVELLA

2016. július 18., hétfő

16.FEJEZET

- Megőrültél? – kérdeztem visszafojtott hangon. Körbe néztem, nem-e figyelt fel ránk valaki, de úgy tűnt, hogy senkit nem érdekeltünk. Jong In halálos nyugalommal nézett a szemembe és mosolya levakarhatatlan volt. Lehet ivott valamit, amiről nem tudok? Még is csak van pia valahonnan?
- Gyere. – invitált, majd kihúzott a tömegből. A sötétségben botorkáltunk, Jong In határozottnak tűnt én még is nagyon ügyeltem a lépteimre, hogy ne essek el minden kőben, ágban, ami elém kerül.
- Részeg vagy? – kérdeztem teljes komolysággal. – Állj már meg, mindjárt elesek. – motyogtam miközben rángatni kezdtem a karját. Még mindig nem válaszolt, helyette a karjába vett és úgy haladt velem tovább. – Yah! Nem így gondoltam. – a mondandóm végére még is elnevettem magam és szorosan belekapaszkodtam a fiú vállába.
- Teljesen józan vagyok. – válaszolt végül az egyik korábbi kérdésemre. – Szeretnék mutatni valamit. – mondta. Kicsit eltávolodtunk a tábor zajaitól. Később felismertem a legmesszebb lévő faházat, ahol először volt a nagy buli, mikor a tanárok nem voltak jelen. A faház ajtajánál a lábam végre elérte a földet, így már önként mentem be az ajtón a sarkamban Jong In-nel. Innen átvette a vezetést és fellépdelt az emeleti lépcsőkön, töretlen figyelemmel követtem minden mozdulatát és egyre inkább érdekelt mit szeretne nekem megmutatni. A tetőre mentünk, ahonnan a szemem elé tárult a sötét égbolt csillagokkal borítva. Lentről nem is néztem fel, de itt fent olyan volt, mintha egy karnyújtásnyira lennének az égitestek. Mosolyogva fejemet az égnek emelve gyönyörködtem a látványban.
- Szép. – nyögtem ki végül. Elemelve a tekintetem az égről az engem mustráló fiúnak szenteltem a figyelmem. Te is szép vagy. – gondoltam. Jong In csak is a hold világában látszott, ami árnyékot vetett a vonásaira, ezzel kiemelve a szikrázó szemeit. Ahogy őt néztem, az jutott az eszembe, hogy én lehetek részeg. Alkohol nélkül is lehet valaki részeg? Képtelenségnek tűnt még is úgy éreztem. Még is ki ez a fiú? És miért csinálja ezt velem? Az eddig ismert kényelmes életem teljesen felfordult miatta, és ami még aggasztóbb volt, hogy nem igazán zavart.
- Gyere ide. – nyújtotta felém a kezét, elfogadtam az ajánlatot és leültem közvetlen mellé az egyik kint hagyott padra. – Nem fázol? – kérdezte, de mielőtt még válaszolhattam volna magához húzott és megdörzsölte a karom, mintha azzal felmelegíthetne. Végül nem válaszoltam, nem fáztam, de nem húzódtam el tőle, túl kellemes volt a közelében lenni.
- Mond Jong In, te elgondolkodtál azon mit fogsz csinálni ha, leteszed a vizsgáid? – kérdeztem felé fordulva érdeklődő tekintettel. Megleptem a kérdésemmel, látszott rajta. Elgondolkodott majd válaszolt:
- Nem igazán szeretek egy tantárgyat sem. Lehet nevetséges, de nem szeretnék szokásos munkát vállalni majd. – félve fordult felém, meg győződött valamiről és csak azután folytatta. – Szerintem a tánccal fogok foglalkozni.
- Nem is tudtam, hogy táncolsz! – hördültem fel, nem voltam mérges, vagy hasonló csak nagyon meglepett. Ami azt illeti sosem beszélgettünk fontos témákról eddig, pedig a karrierválasztás fontosnak számított, még így is hogy volt pár évünk a tanulmányainkra.
- Nem igazán büszkélkedtem vele senkinek. Még a szüleim sem tudják. – vallotta be miközben elhúzta a száját. Bizonyára nem örültek volna neki a szülei, ha megtudják, táncos szeretne lenni, valóban nem tartozott a megszokott munkák közé. – Veled mi a helyzet? – kérdezett vissza, de éreztem, hogy még mindig az előző válaszán rágódik.
- Nincs különösebb elképzelésem. A szüleim azt szeretnék, ha asszisztens vagy ilyesmi lennék, de nem igazán lelkesedem érte. – most rajtam volt a sor, hogy elhúzzam a szám.
- Titkárnő kosztüm és szexi szemüveg, nekem tetszik. – viccelődött a fiú, mire játékosan bele bokszoltam a vállába.
- Yah Kim Jong In! – szóltam rá. Nem kellett sok, hogy elpiruljak a pimasz beszólásra.
- Nézd egy hulló csillag! – kiáltott fel hirtelen a fiú mellettem, mire ijedten megugrottam. Jong In nevetve mutatta az irányt, ahova néznem kellett és valóban felfedeztem egy kihunyóban lévő csillagot. A fiú mosolyogva lehunyta a szemét jobb kezével pedig az oldalamba bökött. – Kívánj valamit te lökött. Ilyenkor ez a szokás. – mondta, még mindig csukott szemmel. Úgy tettem, ahogy kérte és lehunytam a szemem. Nem volt bonyolult kívánságom, csak is az, hogy bárcsak ne kellene aggódnom a dolgok miatt és végre boldog lenni. Olyan nagy kívánság lenne, ha önzően boldog szeretnék lenni? Ez mindenkinek kijár nem igaz?
- Kész vagy? – zökkentett ki egy kellemes hang. Kinyitottam a szemem és bólintottam. Meg akartam kérdezni, ő mit kívánt, de ha elmondaná, akkor a babona szerint nem teljesülne. Nem akartam elvenni tőlünk ezt az esélyt.
- Aggódtam érted. – szólalt meg Jong In, most már komolyabb tónust megütve és a mosoly is eltűnt a szája sarkából. Értetlenül néztem rá, de aztán folytatta. – Eltűntél az erdőben és tudom, milyen borzalmasan tájékozódsz.
- Yongguk-kal voltam, nem volt semmi gond. – válaszoltam. – Yongguk holnap hazamegy Seo Jin-nel együtt. – nyögtem ki végül keserű szájízzel. A fiú felkapta a fejét és értetlenül hallgatta, amit mondok.
- Szüneteltetjük a barátságunkat egy időre, bizonyos félreértések miatt. – magyaráztam, mielőtt még a fiú közbe szólhatott volna hozzátettem. – Nem miattad, nem mindig te vagy a világ közepe kis herceg.
- Nem is gondoltam rá. – magyarázkodott, de én csak egy mindent tudok arckifejezéssel fogadtam a mentegetőzést. – Tényleg. Azt akartam mondani, hogy most biztosan szomorú vagy. Ezért is hoztalak ide. Gondterheltnek tűntél. – folytatta lelkes őszinteséggel.
Magam elé képzeltem a menő Jong In-t, akit lányok vesznek körül és mellé összehasonlításként összeraktam a kedves, vicces és gyerekes fiút, akinek én ismertem meg. El sem tudom képzelni, hogy lehet ez a két ember azonos.

- Köszönöm, tényleg jobban érzem magam. – küldtem felé egy magabiztos mosolyt, mire az ő szája is felfelé görbült. 

2 megjegyzés:

  1. Jaj, ez nagyon cucu lett a végére. Már hiányoltam a részeket. Hallod egész héten exo-t hallgatok, megfertőztetek Enikővel xD, mostanában sokat esett az eső ;) ha érted mire gondolok.
    Dana <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D hát nem nehéz rászokni ami jó ;) Mostanában nem igazán szállt meg az ihlet szóval nem igazán dolgoztam a folytatáson. :D xD értem én, értem.
      xx ölel, Helena Z. B.

      Törlés