CÍMLAP FORDÍTÁS FANFICTION NOVELLA

2016. június 30., csütörtök

3. Szerződés

- Szerinted ki kellene öltöznöm? – kérdeztem hátrafordulva barátnőmhöz, aki az ágyamon nyomkodta a telefonját. A rapper lány sapkájából felnézve rázta meg a fejét.
- Esküvőre mész vagy szerződést aláírni? – kérdezte, csak úgy csöpögött az iróniától fűtött hangja.
- Szerződést aláírni. – válaszoltam monotonon és kikaptam a szekrényből az első dolgokat, amik a kezem ügyébe kerültek. – Ez jó? – mutattam a lánynak, aki fintorogva felhúzta az orrát.
- Ezt komolyan gondolod? – kérdezte grimaszolva. A szokásos öltözetem egyike volt, szürke póló, írással, valamint egy divatos szakadt farmer az elengedhetetlen tornacipőmmel párosítva.
- Mi bajod vele? Tudod, hogy így öltözködöm. – toporzékoltam ismét a gardróbba bújva és keresgéltem valami elfogadhatóbb után, ami Miss. tökélynek is megfelelhet.
- Igaz, ne hitesd el a sráccal, hogy igényes nő vagy. – bólogatott.
- Ez most szíven ütött. – dobtam a lányra a ruhákat, valójában nem haragudtam, hiszem, ha nem lennének a kitartó és képzett stylistok és sminkesek valóban elmehetnék egy utcai csövesnek. Sosem szerettem a külsőmmel túl sokat törődni, de sajnos az idollá válásomkor meg kellett tanulnom, hogy így nem folytathatom tovább. Ennek ellenére is, amikor csak tehettem a saját és kényelmes ruháimban flangáltam mindenhova. Úgy döntöttem, hogy ma sem lesz másképpen. Nem tudom, hogy Suga mit tud rólam, de ha tökéletességet akarnék mutatni, úgy is belebuknék, hiszen egy éven keresztül nem tudnám eljátszani. Szóval, ha még sem szeretne velem debütálni, akkor most derüljön ki. Bár nem tudom, hogyan függ össze az öltözködési szokásaimmal a dolog.
Átöltöztem az ágyra dobott ruhákba, majd egy gyors kontyba felfogtam a már elég ígéretesen hosszú hajam. A debütálás óta nem vágattam le, szóval majdnem elért a hátam közepéig. Elköszöntem a megmaradt két lánytól és taxival már is a helyszínre siettem. Köszöntem a két biztonsági őrnek, majd a recepcióstól megtudakoltam, hol kerül sor a szerződés aláírására. Arról is biztosított, hogy a partnerem már megérkezett, szóval mindenki csak rám vár.
Idegesség fogott el, de próbáltam minél magabiztosabban lépkedni, majd benyitni a hatos irodába. Illedelmesen köszöntem a menedzsernek és a mellette álló fiút is megajándékoztam egy mély meghajlással. Ő is üdvözölt, így leültünk a székekbe.
- Jobban is felöltözhettél volna. – szólalt meg szemüvege mögül a férfi, mire én csak mosolyogva hátrasimítottam egy kiálló hajszálat.
- Tudod, hogy milyen vagyok. – válaszoltam, mire Gum menedzser egy mindent tudó pillantással jutalmazott. Nem most történt meg először, hogy számára nem megfelelő ruhában jelentem meg. Míg a menedzser a papírokkal piszmogott a mellettem ülő srácra emeltem a tekintetem.
Ő sem volt túlöltözve, ami kicsit megnyugtatott. Egy fekete póló volt rajta egy kigombolt fehér-piros kockásinggel megspékelve, az ő lábait is farmer takarta és piros tornacipőjével dobolt a szék lábánál.
- Szeretném, jól átbeszélni veletek a részleteket mielőtt aláírnátok, remélem nem terveztetek semmilyen programot a délutánra. – nézett fel a papírok alól a férfi és felgyűrte ingujját, ezzel is jelezve felénk, hogy most igazán figyelnünk kell. Mindketten nemlegesen ráztuk meg a fejünket, mind ketten tele voltunk szabad idővel, de ha aláírjuk ezeket a papírokat ez egykettőre meg fog változni. Mielőtt még a menedzser újra belekezdhetett volna, a kedves asszisztense Sue, két poharat tett le elénk, ezzel is megerősítve a férfi szavait az intervallummal kapcsolatban.
Mikor felvettem a melegséget árasztó tárgyat egyből megcsapott a frissen lefőzött kávé illata, hatalmas lelkesedéssel kortyoltam bele. Nagyon finom volt.
Suga levette a pohár tetejét mielőtt még belekortyolt volna az italba, aminek gyümölcsös tea illata volt. Kortyolt egyet és mikor meggyőződött arról, hogy nem ihatatlanul forró nagyobbakat hörpintett.
- Tea? – kérdeztem rá, és felé pislogtam megerősítést várva. Nem kellett sokat várnom a válaszra.
- Jobban szeretem, mint a kávét. – állította, majd az én poharamra nézett. – Kávé? – ismételte meg a beszélgetés kedvezményező szavam ellentétét.
- Én inkább kávé párti vagyok, de a teát is szeretem. – válaszoltam, majd beleittam a kezemben szorongatott műanyag tartalmába.
A kis beszélgetésünk a végéhez ért, mivel a menedzser türelmetlenül lapozott egyet az igen vastag szerződésen. Sosem értettem minek kellett, annyi pont és kikötés, aminek a felére valószínűleg, nem volt túl nagy szükségünk a későbbiekben.
- Már van egy kezdetleges ütemterv a kezemben, ami magába foglalja, hogy ebben a pár hétben és az után mit fogtok csinálni. – kezdte, majd újra lapozott egyet. Figyelmesen olvasta végig az összes lapot, majd felnézett ránk.
- Először is, azt szeretnénk, ha közösen megírnátok egy albumot, amire három hónapotok van. Maximum 6-7 számról lenne szó. Mindenképpen lesznek fotózások, hogy előkészüljünk a promócióhoz, valamint a megítélt legjobb dalt fogjátok élőben előadni, amihez természetesen táncot is kell betanulni. Még nincsenek meg a pontos időközök, hogy mikor és meddig dolgozhattok rajta, de ez attól függ, hogyan haladtok majd. – szemeit összeszűkítve informált minket és próbált érthetően és lassan haladni. Néha a papírra pillantott, ha elakadt, néha pedig ránk nézett, hogy ellenőrizze a figyelmünk. Ha rám pillantott vagy bólogattam, vagy pedig apró mosollyal jeleztem, hogy világos, amiről beszél.
- Egyből kellene kezdenünk? – szólalt meg az élénkzöldre festett hajú fiú, kezeit elnyújtotta a karfán, teljes kényelembe helyezve magát.
- Nem. Először is mindenképpen össze kell szoknotok, hogy menjen a közös munka. És csak azután, tudtok dolgozni, hogy a felelősökkel összedobtuk a nagyvonalú terveket. – magyarázta, miközben a szétdobált lapokat rendezgette. Magamban elmosolyodtam, ahogy felfedeztem leggyakrabb kifejezését. Már két éve volt a menedzserem ez a férfi, és meg volt a szokása, hogy sok mondatot kezd „Először is” szavakkal. Azt is sokat lehetett hallani a szájából, hogy „de” vagy „tehát”, viszont a leggyakrabban az először is kifejezést preferálta.
- Mit ért összeszokatás alatt? – kérdeztem meg, visszakanyarodva a témához.
- A cég kibérel nektek egy szobát a város egyik kerületi hoteljében és úgy kell viselkednetek, mint a vendégeknek. Együtt esztek, beszélgettek, filmet néztek, bármi ilyesmi. Ez segít, hogy jobban megismerjétek egymást így nem lesz rossz vagy nehéz a közös munka.
A Big Hit Entertainment tényleg minden részletre gondolt és pénzt nem sajnálva halmoznak el minket a lehetőségekkel, ezek szerint tényleg nagy sikert várnak el a formációtól, ha ennyi mindent beleölnek. Biccentettem a fejemmel, hogy felfogtam és folytathatja.
- Tehát, ez a hét még szabad mindkettőjüknek. Hazamehetnek a családjukhoz és találkozhatnak a barátaikkal. – sorolta, de az én szívem apróra zsugorodott. Felnyújtottam a kezem, mint az iskolában, hogy hozzáfűzni valóm lenne a javaslathoz, a menedzser, pedig mint egy jó tanár felszólított.
- Innen Európába majdnem 12 óra az út, a hétvége nem elég rá. A visszaúttal együtt egy nap és akkor, ha összeadom a két felet, ami marad, akkor egy estét és egy reggelt tudnék ott tölteni. – magyaráztam. Az egész egy rohanás lenne, aminek majdnem semmi értelme sincs. Eleve Budapestre érkeznék meg és onnan a szülővárosom kocsival is három órás útba telne. Túl sok utazással jár egy maréknyi pillanatért cserébe.
- Igazad van, mindig elfelejtkezem arról, hogy te külföldi vagy. – töprengett el, majd megvakarta a tarkóját.
- Semmi gond. Azt hiszem, csak pihenek két napot akkor. – legyintettem, mintha nem lenne probléma. Folytatni akartam az énekesi pályámat, de nagyon elszomorított a tény, hogy nagyon sokára fogok találkozni a hazai barátaimmal és családtagjaimmal. Annyira beletemetkeztem az idol életbe, hogy elfelejtettem mennyire is régen láttam a normális családom. Felnőtt nő vagyok, és valójában annyira sosem ápoltam közeli kapcsolatot a szüleimmel, de még is hiányoztak. Ez egy természetes érzés volt, amiből nekem is kijutott. Az is hiányzott, ahogy apa minden alkalommal piszkált, vagy anya temperamentuma, hogy dolgoztasson, amennyit csak lehet. Vagy csak a testvéremmel való fecsegés.
- Kaphatunk több napot akkor? – kérdezte udvariasan Suga. Megvillantottam felé, egy szerintem kellemes mosolyt, mire viszonozta a gesztust. Aranyos volt tőle, hogy próbált segíteni, viszont éreztem, hogy a menedzser nem képes több napot adni. Be is igazolódott, ahogy bűnbánóan megrázta a fejét.
- Tényleg nem probléma. – erősködtem, de nem hiszem, hogy sikerült meggyőznöm a két fiút.
Felvettem az asztalról a már rég kihűlt kávét, és legurítottam a hideg folyadék végét. Tovább haladtunk a megbeszéléssel, ekkor már én is próbáltam egy kényelmesebb pózt felvenni, hogy csak is a 26 éves férfira tudjak összpontosítani.
- Azt hiszem a fontos dolgokat összefoglaltam nektek, ha van, kérdésetek még most tegyétek fel. – fonta össze kezeit az asztalon Gum úr és ránk nézett. Egyikünk sem szólalt meg, így a férfi ezt készpénznek véve elénk csúsztatta a hivatalos szerződést. Kivettem egy tollat a tartó dobozból és aláfirkantottam a nevem a pontozott vonal, a menedzser lapozott egyet és rábökött a következő vonalra és addig folytattuk, amíg el nem fogytak a lapok, ezt a repertoárt ugyan úgy végigcsinálta Suga-val. Most már hivatalosan is partnerekké váltunk.
- Ennyi volt? – kérdezte a fiú felnézve a papírokból, mikor az utolsó vonalra is rápingálta a szignóját.
- Nem egészen. – Gum úr, hátrább tolta a széket és az egyik fiókban kezdett kotorászni, majd kiterített elénk öt hotel, különböző prospektusát. – Ki kellene választanotok melyik a szimpatikus. – bökött a papírok felé. Elnézést kérve kiszaladt az irodából, hogy elmenjem a mosdóba, mi pedig ketten maradtunk a hotelek képeivel az asztalon. Az első túlságosan luxus hotel volt számomra, túl jól ismertem ezt a fajtát. Hatalmas felhajtás és minden drága benne, de a személyzet goromba és kedvetlen. A második jobban elnyerte a tetszésem, de túl közel volt az ügynökséghez és több idol meg szokott fordulni benne, így a diszkrét ismerkedést ellehetetlenítené tőlünk. Az újságírók egyből kombinálnának, ha kitudódna. A másik kettő pedig túl messze volt innen. Az utolsó brosúrát széthajtottam, hogy közelebbről is megnézzem. Szép volt, jól felszereltnek nézett ki és nem volt teletűzdelve mérhetetlen luxussal. Ideálisnak tűnt.
- Ez jónak tűnik. – szólalt meg a fiú is a kezemben tartott szórólapra meredve. – Gang Seo nincs innen messze és kevésbé ismert hely.  – sorolta mellette álló érveit.
- És szép is. – gyarapítottam a sort. Mikor a menedzser visszaért egyhangúan toltuk elé a Gang Seo-ban található hotel figyelemfelkeltő lapját. A férfi kiírta a telefonszámot és biztosított minket, hogy értesíteni fog a foglalás dátumáról, meg a pontos időpontról. Ezzel le is zárult a megbeszélés. Mikor elkezdtük erős napsütés uralkodott Szöul utcáin, még is mikor kiléptem a Big Hit bejáratán a nap már igen csak leáldozóban volt.  Még mindig világos volt, de koránt sem tűzött úgy a nap, mint a déli órákban. Telefonszámot cseréltünk a partneremmel, majd külön taxival indultunk el, külön úti cél felé. 6 órára értem haza. Első utam a konyhába vezetett, hogy egyek valamit, és amíg a hűtőben matattam a pultra könyökölt Ro és Hyo Ji érdeklődtek a megbeszélés menetéről.
- Sajnálom, de végül nem jött össze. Ez a Suga egyáltalán nem olyan, mint látszik. – színészkedtem, mintha most lettem volna túl a legrosszabb megbeszélésen. A lányok hisztérikusan követelték, hogy magyarázzam meg és mikor már majdnem nekem rontottak benyögtem, hogy csak vicceltem. Rosszalló pillantásokkal és szúrós megjegyzésekkel díjazták a viccem, de én jót nevettem rajta.
- Nem volt semmi extra. Meghallgattuk a tervet, hogy mit várnak tőlünk, majd aláírtuk a szerződést. – hadartam, miközben kicsomagoltam a múltkori szezámmagos csirke maradékát. Beleborítottam egy műanyag tálba és betettem a mikróba melegedni.
- Először meg kell ismerkednünk. Utána pedig össze kell hoznunk egy hat vagy hét számos albumot, amit promotálni fogunk. – folytattam nagyvonalakban, két harapás között.
- És hogy fog történni az ismerkedés? – kérdezte kíváncsisággal megtűzdelve mondatát a nagy BTS fan, Hyo Ji.
- Gang Seo-ban szállunk meg pár hétre az egyik hotelban, ahol beszélgetnünk meg ismerkedőset kell játszanunk. Azzal a céllal, hogy ha jobban megismerjük egymást könnyebb lesz a közös munka. – vázoltam fel a helyzetet. Hyo Ji paprika piros arccal próbálta leplezni mennyire szeretne a helyemben lenni. Ro csak nevetett a lányon, majd emlékeztette a barátnőnket, hogy akár trió is lehet a duóból. Mosolyogva megforgattam az egyik gombócot, majd a számba lapátoltam a köretből is.
- Nem vagy izgatott? – kérdezte Ro.

- Majd ha ott leszek, akkor biztos ideges leszek. – mondtam elgondolkodva. Idol létem alatt nem igazán teremtettem kapcsolatokat az ellenkező nemmel, és mikor még szürke kisegér voltam, se mondhatnám, hogy vonzottam a fiúk tekintetét. Ilyen téren nagyon bizonytalan voltam, hogy hogyan kéne hozzá állnom ehhez az egészhez.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Először is ne tudd meg, mennyire megörültem, amikor megláttam a blogodat. Csúnya dolog a borító alapján megítélni egy könyvet, de hát tehetek róla? És a te blogodra olyan jó ránézni! Alig találni ilyen szépen kpopos berkekben (vagy csak én vagyok béna keresésben), úgyhogy mindenképp le a kalappal a dizájn előtt! Amikor itt jártam még csak a tartalma volt fent talán ennek a történetnek, de ötletesen hangzott, úgyhogy elhatároztam, hogy visszanézek, és no lám, máris három fejezettel örvendeztettél meg minket!
    El kell, hogy mondjam én nagyon szeretem a Trouble Makert, és izgalmasnak találom a koncepciójukat. Mondjuk egyelőre nehezemre esik elképzelni Sugát ebben a szerepben, de majd teszel róla, hogy meggondoljam magam.
    A cselekmény üteme is tetszik, szépen, határozottan haladunk egy megszokott irányba, és persze hogyan is várhatjuk egy koreai ügynökségtől hogy minden pénzforrását hagyja pihenni. Azon mondjuk meglepődtem, hogy mindkét banda szünetre ment, nehezen tartom az ilyen elképzelhetőnek, de ám legyen a Big Hit jófej, és ne dolgoztassa túl az idoljait. Fontos pontja egy történetnek, hogy szimpatikus-e a főszereplő, és egyenlőre teljesen megnyertél vele, ugyanis Ai teljesen földhözragadt, kedves, álmaiért küzdő lánynak tűnik. Az öltözködési stílusa pedig különösen tetszik, azt hiszem, ezen a ponton nagyon összepasszolnak Sugával. Mondjuk nálam mindig egy kicsit negatív pont, ha beleerőltetjük a történetbe, hogy valaki magyar. A kpop világában nagyon kevés európai van tudtommal. Ezen kívül azonban semmi kivetnivalót nem találtam benne, és a bandatársai is nagyon barátságosak. Jó fej társaságnak tűnnek. Az ügynökség részéről megint csak meglepett a hoteles dolog, bár az összeszoktatást nagyon is ötletesnek és logikusnak tartom, de pénzügyileg jobban megérné, ha egy dormba költöznének be, hiszen az ügynökségnek biztos van több és egy hotelszobával szemben az talán kényelmesebb is lenne. Persze ez az én véleményem, és biztos van valami terved a hotellel, amit már nagyon kíváncsian várok! A srác egyelőre nem okozott csalódást, úgyhogy előre féltem a szívemet a következők miatt.
    Igazán tetszik az írásstílusod és a bő szókincsed is gördülékennyé teszi az olvasást. A történet pedig egyelőre izgalmasan alakul, érdeklődve várom a folytatást! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat a Design-nal kapcsolatban, nagyon sokat dolgoztam vele, de még is egy kellemes színvilágot alkottam meg neki és egyáltalán nincs túlspirázva. A legtöbb gondot a szövegdobozok okozták. Szégyen, nem szégyen én is így vagyok vele, ezért is fordítok gondot a kinézetére is. Valóban egyetértek, hogy a legtöbb ilyen típusú blog nem feltétlenül ad olyan sokat a kinézetre.
      Azt hiszem nem nehéz rájönni, hogy én magam is szeretem ezt a formációt, mindenképpen igyekezni fogok, hogy teljesen bele tud képzelni Suga-t a dologba. És bár kedves karakterként akarom megalkotni, nem maradhatnak el a szexi rossz fiús pillanatok sem.
      Én gondolkodtam, hogy kihagyjam-e belőle a külföldi szálat, de így jobban jön ki az, hogy mennyire messze van a családjától és így egy kicsit család centrikusabbá téve a lányt. Azért remélem, hogy nem tántorít el ez a kis negatívum, nem szándékozok nagy vonalat arra fektetni, hogy nem ázsiai.
      Nagyon örülök, hogy eddig tetszik a történet. Élvezettel írom a részeket, ami talán kivehető is a firkámból, és az, hogy valaki élvezettel olvassa még jobb érzés, szóval köszönöm, hogy elárultad nekem a gondolataid. :) Nagyon jó volt olvasni. A következő fejezetet már megírtam, csak át kell néznem, szóval ha holnap visszanézel már látni is fogod a következő fejezetet.
      xx ölel Helena Z. B.

      Törlés