Ahogy végre megállok,
a fiúk bejárati ajtaja előtt kifújom a sietségben benntartott fáradt levegőt,
ami füstfelhőként gomolyog előttem hirdetve a farkasordító hideget. Bekopogok, az ujjaim lefagytak a hidegben,
még csak a zsebembe sem tudtam süllyeszteni őket, mert szorosan markoltam a
bőröndömet. Jin nyit ajtót kötényben, ami arról árulkodik, hogy éppen vacsorát
főz, az illatok megcsapnak, ahogy belépek a meleg előszobába. Jin szorosan a
karjába jár, olyan mintha egy meleg kályhát ölelgetnék olyan meleg akárcsak a
vendégszerető mosolya. Az étel illatán túl megérzem a fiú parfümjének
nosztalgikus illatát. Mint a jégcsap állok és várom, hogy kiolvadjak.
Megpaskolom Jin hátát és elnevetem magam, amikor szorosabban kezd ölelni.
- Jól van nagyfiú,
most már elengedhetsz. Mi lesz így a vacsorával? – szólalok meg játékosan. Jin
mintha észhez térne a fejéhez kap és visszasiet a konyhába. Beljebb húzom a
bőröndömet és rövidesen követem az elviharzott fiú lábnyomait. A konyhában Jin
már sertepertélt, de nem csak őt találtam meg a konyhában, hanem a többi tag is
ott várt és csorgatta a nyálát az illatokra. Egy hatalmas meghajlással
tiszteltem meg mindenkit, amit a fiúk mosolyogva viszonoztak.
- Örülök, hogy itt
vagy. Nem segítenél egy kicsit? – teszi fel a kérdést, de meg sem várja a
választ, mivel már tekeri körém a kötényt. Szem forgatva hagyom, hogy
bebugyoláljon.
- Nem szép tőled,
hogy már is dolgoztatsz. – jegyzem meg, ám egyáltalán nem zavar a helyzet,
mivel Jin is nagyon jól tudja, mennyire élvezem a főzést. Ezért sem vett
komolyan, hanem tolta elém a megpucolt zöldségeket. Rutinosan kezdtem el
felvágni őket, Jin meglökött a csípőjével, ami miatt nevetnem kellett.
- Hiányoztál. –
mondta halkan, próbálta úgy formálni a szavakat, hogy csak hozzám jusson el az
üzenet, de szerintem a többiek is elcsípték az információt, mivel széles mosoly
ült ki pár tag arcára. Jimin-nel összetalálkozott a tekintetünk, de aztán el
kellett szakadnom tőle, hogy ne vágjam le az ujjamat már az első napomon.
- Tudom. –
vigyorogtam. De Jin sértődött tekintete miatt nevetve hozzáfűztem, amit
szeretett volna hallani. – Te is nekem.
Jin-nel egy darabig
ketten köröztünk a konyhában, amíg készítettük a vacsorát, a többi fiú elvonult
különböző helyekre a házban. Körbe ültük
az asztalt miután a fiúk kihordták az elkészített ételt. A 7 fiú jó étvágyának
köszönhetően nem sok maradt meg belőle. A fiúk nagy vehemenséggel társalogtak
az asztalnál én inkább csak passzívan vettem részt és inkább hallgattam őket.
Lehet azért, mert sokan vannak, de a hangzavarban megfájdult a fejem. Miután
lecsendesedett minden elkezdtem telepakolni a mosogatógépet. Mivel elég sok
mosatlan gyűlt össze úgy döntöttem, hogy ami kimarad a gépből, elmosom a
mosogatókagylóban. Laposan pislogtam
párat, a repüléstől kimerültnek éreztem magam. Elgondolkozottan töröltem egy
tányért, amikor Yoongi csatlakozott hozzám a konyhában.
- Oh, nem gondoltam,
hogy itt leszel. – jelentette ki Yoongi.
- Gondoltam
elmosogatok, mivel a gép tele van, a maradékot megcsinálom kézzel. – magyaráztam, közben folytattam a tányér
törölgetését.
- Segítek, eleve
nekem kellene ma mosogatnom.
A tiszta és vizes
tányérokat Yoongi-nak adtam, aki szárazra törölte őket, hogy csak egy dolgot
kellett végeznem sokkal gyorsabban végeztünk. Ahogy előrehajoltam a hajam az
arcom elé hullott ezzel akadályozva a munkában, próbáltam kifújni őket az útból
kevés sikerrel.
- Várj, segítek. –
sietett a segítségemre Yoongi, lehúzta a csuklómon tárolt fekete hajgumit és
párszor ujjaival hátrafésülte a hajam, hogy minél többet tudjon hátrafogni,
végül sikerült egy szerencsétlen, de a célnak megfelelő lófarkat alkotnia.
- Köszönöm. – de
amint kimondtam, a rövidebb hajszálak azonnal kicsúsztak a kötegből.
Csendben dolgoztunk a
továbbiakban, nem volt kínos csend, sokkal inkább mindketten elmerültünk a
gondolatainkban és némán élveztük egymás társaságát. Mikor már azt hittem nem
fog beszélgetést kezdeményezni szólalt meg.
- Mióta ismered
Jin-t?
- Lassan 3-4 éve azt
hiszem. – estem gondolkodóba. – Viszonylag rég óta. – mosolyodtam el a saját
észrevételemtől. – Valójában az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire szoros
lesz a kapcsolatunk. – vallottam be.
- Miért?
- Mert eléggé eltérő
személyiségünk van. – nevettem fel. – Akár ég és föld a különbség, nehéz is
volt az elején megtalálni a közös hangot. De végül minden ment a maga útján,
azt hiszem.
- Megértem. Az elején
mindig nehéz, főleg amikor nagyon eltérőek vagytok. – bólintott.
- Ami azt illeti nem
rajtam múlt a dolog, nem szokásom barátokat szerezni. Nehéz olyan embert
találni, akiről azt gondolod elsőre, hogy megérte megismerni. Bunkón hangzik,
de nem akarok olyan barátokat, akik azt éreztetik velem, hogy nem vagyok elég
jó.
- De előre sosem tudhatod, hogy megéri-e.
- Igen, ezért is
olyan nehéz barátokat szerezni. – elmosolyodtam, ahogy oldalra sandítottam,
hogy végre a fiú szemeibe nézzek. Annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy
már csak a mosogatókagyló fölött álltunk és beszélgettünk. Az eszmecserét Jin
zavarta meg jelenlétével.
- Ha Ram, ha kész
vagy, akkor megmutatnám, hol fogsz aludni. – mutatott Jin az ajtó irányába,
arra késztetve, hogy kövessem.
- Nincs
vendégszobánk, hol fog aludni? – kiáltotta Jimin a kérdést a folyosóról.
- Elég nagy ágyam
van, hogy mindketten elférjünk rajta. Nem volt kérdés, hogy nálam fog aludni.
- Nyugalom, nem
mondtam semmi ilyesmit. Csak megkérdeztem. – Jimin alakja maga elé tette a
kezeit védekezően.
- Nekem a kanapé is
jó lesz, Jin. – tettem a fiú vállára a kezem, hogy felhívjam magamra a
figyelmét.
- Miért? Nem mintha
ez lenne az első alkalom, hogy együtt alszunk. – a tagok felkapták a fejüket a
kijelentésre, amitől kissé zavarban éreztem magam. Lehet, hogy így van, de
akkor sem kellene ilyen nyíltan kijelentenie.
- Az nem számít,
amikor részeg voltál Jin. Annak is örültem, hogy elvonszoltalak az ágyig.
Mielőtt még
folytathattam volna Jin a kezével befogta a számat, ezzel elhallgattatva, mikor
körbenéztem láttam a fiúk kíváncsi tekinteteit, de vettem a célzást és inkább
nem meséltem tovább. Ezzel elnyertem a kanapét. Nem arról van szó, hogy
zavarna, ha a legjobb barátommal kellene aludnom, csak az zavar, hogy sok más
srác is van a házban. És nem akarok
tiszteletlen lenni, vagy kitúrni valakit is a helyéről. Taehyung
felajánlkozott, hogy aludhatok a szobájában és majd ő birtokba veszi a kanapét,
de kedvesen elutasítottam.
Ahogy a sötét
nappaliban elterültem a kanapén visszagondoltam a korábbi beszélgetésünkre
Yoongi-val. Úgy tűnik, hogy sokban hasonlítunk. Jelenleg még nem tudom
eldönteni, hogy ez aggodalommal töltsön-e el vagy sem. A fizikában az azonos pólussal
rendelkező mágnesek oldalai taszítják egymást. Azonban egy ember nem olyan
biztos pont, mint a fizika. Akár máshogy is alakulhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése