CÍMLAP FORDÍTÁS FANFICTION NOVELLA

2016. december 26., hétfő

1.FEJEZET

Foltos macskám dorombolása felületesen ér el hozzám és, mint egy melankolikus lágy dallam taszít az álmok mezejére. A szemem lecsukódik és a színes égősor, aminek eddig a figyelmemet szenteltem kialszik, a szemhéjamon keresztül csak halvány fénye jut el a tudatomig. Várni akartam rá, hogy együtt szenderüljünk álomba, ám a hét folytonos rohanása teljesen lemerítette az elemeimet. A felületes alvásomnak köszönhetően viszont felébredtem a matrac süppedésére, amit egy érkező test okozott, valamint a hideg ujjakra, amik fésűként szántottak bele kócos tincseimbe, hogy elsöpörje azokat, amelyek a szemembe lógtak. Somolyogva bújtam a hideg vendéghez, aki azonnal a karjaiba zárt és kellemes férfi hangján a fülembe suttogott: - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. – bűnbánó hangja járta be az aprócska szoba csendéletét. Mikor végre a szemeim is kipattantak találkozhatott a tekintetünk. Ittam magamba az előadóművész minden fáradt vonását és szemei barnaságába kapaszkodva próbáltam megállítani ezt a percet, amiből egy örökkévalóság is kevés lenne. Telt ajkait mosolyra húzta, majd azokkal hintett lágy csókot a homlokomra. Noszogatott, hogy feküdjek vissza aludni, de nem akartam azzal pocsékolni az időt, amikor épp hogy csak megérkezett.

- Inkább neked kellene egy kis szépítő alvás. – mondtam, miközben törökülésbe tornáztam magam, hogy Jong In-nal szemben lehessek, majd arca két oldalát a tenyerembe vettem és hüvelykujjaimmal végigsimítottam a szemei alatt húzódó karikákon, amit a stressz vagy az alvás hiánya okozott makulátlan arcbőrén. Szemeit lehunyva hagyta, hogy ujjperceimmel körberajzoljam karakteres vonásait, majd magához ölelve dőlt az ágyra magával húzva engem is. Kisimítottam a szeméből a karamell színbe öltöztetett fürtöket és csendesen játszottam rakoncátlan tincseivel. A szupersztár légzése hamarosan egyenletessé vált, ekkor tudatosult bennem, hogy álmaim férfija közvetlenül mellettem alussza az igazak álmát rám bízva teste minden apró porcikáját, míg az öntudatlan. Minden sajátos tulajdonságával ez a férfi egyre nagyobb helyet foglal el magának a szívemben, kezdve a kisfiús Golden Retrievereket megszégyenítő mosolyával, melegséget árasztó szemeivel és biztonságot nyújtó karjaival.

Az idilli álomból telefoncsörgés keltett fel, de nem csak engem, a mellettem fekvő fiú is mocorogni kezdett és még közelebb húzott magához, ne hogy véletlenül is elérjem a készüléket. Az óra kismutatója a 10-es számra érkezett, mikor végül is kikecmeregtem az ágyból. Később kiderült, hogy anyám keresett a reggeli órákban azzal a céllal, hogy megtudja jól vagyok-e. Mint mindig, most sem hagyhatta ki a zaklatásomat, nem viseli jól a tényt miszerint saját lakásba költöztem egyedül, ahol már nem képes az ellenőrzése alatt tartani.

- Jó reggelt. – jelent meg az ebédlőajtóban az álmos Jong In ábrázata, hogy aztán rekedtes hangjával kora reggel a frászt hozza rám. Hatalmasat ugrottam a székemben a hirtelen köszöntés miatt ezzel majdnem magamra borítva a kávéadagomat. Az ebédlőben a nem rég lefőtt kávé illata és Jong In öblös nevetése tölti ki a rendelkezésére álló teret, el sem tudnék képzelni ennél jobb kezdést. Kitöltöttem még egy csésze forrókávét majd a rapper kezébe nyomtam. Az egész testem beleremegett, ahogy Jong In apró csókot lehelt a kávé itatta számra, nem volt több az ajkak összeérintésénél bennem még is egy felfoghatatlan láncreakció indult el. Zavaromban kortyoltam egyet az italomból, a pír pedig azonnal elöntött, amikor Jong In úriasan megnyalta az ajkait, mintha csak valami finom édesség utóízét szeretné tovább megtartani. Ez a fiú mindig tud nekem meglepetéseket okozni, otthon is váltogatja a személyiségeit. Egyszer Jong In, a bohókás, az anyukák kedvence, másodszor pedig a színpadon szexin táncoló férfi, aki megolvasztja a női szíveket. Magam sem tudom, melyiket szeretem jobban.
×
Szomorúságomat lenyelve erőltettem mosolyt az ajkaimra és vártam, hogy a függöny felemelkedjen. Eldöntöttem, hogy nem fogom keresni, még is szemeim önálló életre keltek és csak egy ponton nyugodtak meg. Csak mikor megtalálták azt a sötét tekintetet, ami ugyan úgy csillogott, mint akkor a színes égősor fényében. De azzal az idővel ellentétben, ebben a percben semmi meghittség nem vett körül minket, csak több ezer híresség. Nem maradt sok időm a mélázásra a zene üteme lüktetni kezdett a hangszórókon keresztül nekem pedig meg kellett mozdulnom a dallam kezdetekor. A már jól begyakorolt lépéseket a testem önmagától hajtotta végre. Összeszedtem magam és mikor az én ének részem következett mindent beleadtam, hogy tiszta hangok hagyják el a torkomat. Majd amilyen gyorsan jöttünk olyan gyorsan hagytuk el a színpadot a fellépésünket követően. A kitervelt akció a lehető legjobban sült el, mi pedig hatalmas mosollyal beszélgettünk a BTS reakciójáról. De mikor a kocsiban lehunytam a szemem csak is egy szempár jelent meg előttem, aki meglepődöttségtől eltorzult arccal és árgus szemekkel bámult az irányomba, míg én fekete maszk mögé bújva figyeltem és játszottam a szerepem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése