ALWAYS BUSY WITH YOU (2018)

7.FEJEZET

- Olyan elgondolkodott vagy ma, minden rendben? – lökött oldalba Sol Hye. Felocsúdtam és aprót bólintottam.

- Valami nagyon furcsa nekem a tintás gyilkosságokkal kapcsolatban. – motyogtam az orrom alatt, ahogy ismét a kezembe vettem az áldozatok feljegyzéseit.

- Mire gondolsz? – nézett el a vállam fölött Sol Hye, hogy ő is vessen egy pillantást a feljegyzésekre.

- Még én sem tudom. Megvizsgálom még egyszer a testet. Nem tudnád helyettem elvégezni a kiírt boncolást? – fordultam a kérésemmel barátnőm felé.

- Az autóbaleset? – kérdezett vissza, mire megerősítésképpen bólintottam.

Megkerestem a tárolót, amiben a férfi feküdt és kihúztam a tálcát. Mindkét karján elszíneződésekre lettem figyelmes. Mély belső szöveti sérülések lehettek, mivel sokkal később jöttek ki a hullafoltok, mint egyébként szoktak. Egy gondolat ötlött fel a fejemben, megnéztem a többi testet is és náluk semmi védekezésre utaló jelet nem találtam. Valamivel el kellett kábítania az áldozatait, hogy azok ne ellenálljanak, ami igen nehéz feladat, főleg ha fegyverrel céloznak rád. A tetoválás és a lőtt seb valahogy nem kapcsolódik össze számomra, és még ez is. Az első áldozat erősen védekezett, míg a többi nem. Vettem mintát a többi áldozat szemcsarnok vízéből és felküldtem elemzésre. Bár ennyi idő elteltével nem reménykedhetek abban, hogy bármelyik áldozatnál kimutasson valamit.

Az egyik gyakornok megállított a folyosón és mélyen meghajolva üdvözölt és elnézést kért, ha esetleg megzavart. Villantottam egy kedves mosolyt, hogy bíztassam kicsit az esetlen gyakornoklányt.

- Miben segíthetek? – kérdeztem készségesen.

- Ezt az áldozatnál találtam. Leejtettem a telefonját, mikor zacskóztam a bizonyítékokat és ez esett ki a tokból. Tudom, hogy sokkal hamarabb kellett volna odaadnom, de beleejtettem a formalinba és nem akartam bajba kerülni, mert tönkre tettem egy bizonyítékot. – magyarázta a lány bűnbánóan.

- Emlékszel mi volt pontosan ezen a papíron? – kérdeztem, miközben tüzetesebben megnéztem a papírlapot. A formalin majdnem teljesen feláztatta a tinta nagy részét.

- Igen. Onnan ismerem, mert a bátyám gyakran jár szórakozó helyekre. A Galsaeg Gom belépő jegye.

- Nagyon köszönöm, sokat segítettél. – simítottam végig a vállán, majd sietősen végigtrappoltam a folyosón. Útban voltam a rendőrségre, mikor megláttam Hyun Sik alakját kiszállni az egyik járőr kocsiból az utcán.

- Téged kereslek. – rohantam le a fiút, aki meglepődve pislogott felém párat. Elmagyaráztam neki mi történt, hogy talán találtunk egy új nyomot a tintás gyilkoshoz.

- Felettébb különös szerintem, hogy valaki medvetetoválással rendelkező embereket öl és pont találunk az első áldozatánál egy belépőt a barnamedve nevezetű night clubba.

- Felhívtad Jeong Guk-ot? – kérdezett rá, válaszként megráztam a fejem.

- Szerintem nézzük meg, később is ráérünk neki szólni. – vetettem fel ötletként. Kelletlenül, de belement abba, hogy vele tartsak.

- Ne kószálj el és hagyd a beszéd részét rám. Ha Jeong Guk rájön, hogy megengedtem, hogy velem gyere, kitekeri a nyakam. – aggodalmaskodott, mikor már elértünk a szórakozóhelyhez. Kiszálltunk a kocsiból és egy marcona férfi állta el az utunkat a bejáratnál. Hyun Sik felmutatta az igazolványát, így a pasas kelletlenül arrébb állt.

 - Hol találom a tulajdonost? – fordult oda az egyik pultoshoz a nyomozó, sorosan a sarkában loholtam, és mint egy csendes árnyék figyeltem az eseményeket.

- Ki kérdezi? – szólt vissza a férfi csöppet sem barátságos hangon, mire Hyun felmutatta az igazolványát ismételten. Pusmogott valamit az egyik őrrel majd eltűnt egy távolabbi zárt ajtó mögött. Pár perc múlva beinvitáltak minket az egyik szobába, ahol már egy harmincas éveiben járó férfi köszöntött minket. Mindenkétséget kizáróan ő volt a tulajdonos. Helyet foglaltunk az íróasztalával szemben, elsőként megkínált minket alkoholos folyadékkal, amit mi elutasítottunk.

- A hölgy is helyszínelő? Milyen hálátlan feladat egy ilyen gyönyörű ifjú hölgynek. – nézett rám sötét szemeivel a férfi, mire hátrébb húzódtam a székben. Nem tetszett a hangneme, sem a szavai.

- Ismerős magának egy bizonyos barnamedve tetoválás. – tért a lényegre Hyun Sik az asztalra terítve az áldozatok karjáról készült fotókat.

- Én itt csak egy kezet látok. – tolta vissza flegmán a férfi a lapokat.

- És itt? – vett elő egy másik képet, amin a forma volt megtalálható, a rekonstrukcionált verzió.

- Ez a VIP belépőnek az ára. – mutatott a mintára, majd az asztalon összefont kezére támaszkodott.

- Milyen klubnak van belépő gyanánt tetoválása? – tette fel a kérdést a mellettem ülő.

- Ez egy új keletű klub. – vont vállat.

- Szükségünk lenne a VIP tagok listájára. – jelentette ki Hyun Sik, mire a férfi szemöldöke megrándult alig észrevehetően.

- Sajnálom, de nem adhatok át ilyen jellegű információt. – hárított diplomatikusan. – Attól tartok távozniuk kell. – állt fel a székéből.

- Felfogta, hogy emberek haltak meg? – állt fel Hyun Sik is a székből, állta a tulajdonos fagyos tekintetét.

- Nem szeretnék erőszakhoz folyamodni. – jelentette ki a férfi, de a két biztonsági őr elindult felénk a szavai értelmének ellenére. Hyun Sik mellé húzódtam, de nem nézett rám a tulajjal nézett farkas szemet, majd lemondóan felsóhajtott.

- Kitalálunk magunktól is. – mondta, majd hátat fordított a férfinek. Szótlanul követtem a kijáratig, az ott dolgozók pedig egészen addig minket bámultak, míg ki nem léptünk az ajtón. Hyun Sik elgondolkodva meredt maga elé, a kormányt ütötte ritmusosan az ujjbegyeivel és a bejáratra révedt.

- Itt valami nagyon nincs rendben. – szólalt meg végre, mikor beindította a motort.

- Biztosan titkolnak valamit. Szerintem többet tudnak a gyilkosságokról, mint ahogy azt elsőre gondoltuk. – értettem vele egyet.

- Hazaviszlek, későre jár. – váltott témát Hyun Sik, ahogy egyre távolodtunk a klubtól.

- Tudod, hol lakik Jeong Guk? – kérdeztem rá.

- Igen. Miért? – kérdezte különösen nézve rám.

- Lakótársak vagyunk. – tájékoztattam. Ezek szerint nem tudott róla. Azt gondoltam volna, hogy a társával több mindent megoszt, bár még csak nem rég óta dolgoznak együtt ezért még biztosan nincsenek olyan baráti viszonyban, ha jobban belegondolok.

Mikor az apartmanhoz értünk épp akkor érkezett meg Jeong Guk kocsija is, egyszerre szálltunk ki.

- Hát ti? – kérdezte, látszott az arcán mennyire váratlanul érte ez a helyzet. – Nem voltál bent, azt hittem hazamentél. De akkor ezek szerint nem. – ekkor Guk rám nézett és furcsán méregetni kezdett. Nem tudtam hova tegyem a viselkedését.

- Bemehetek? Lenne valami, amit meg kell beszélnünk. – magyarázta a társának Hyun Sik, ettől még inkább nem tudtam eldönteni, hogy mi járhat Jeong Guk fejében. Szó nélkül engedett be minket a lakásba, körbeültük az ebédlőasztalt egy csésze teával, majd Hyun Sik beavatta Guk-ot a mai fejleményekbe. Elmesélte szóról szóra a beszélgetést és azt, hogy milyen tartózkodó lett, mikor a VIP vendéglista szóba került.

- Miért vitted magaddal Un Byeol-t? Tudod, hogy milyen veszélyes a munkánk. – szólalt meg kicsit erélyesebben Jeong Guk, Hyun Sik-ot hibáztatva.

- Azt csinálok, amit akarok, tudtommal nem kell az engedélyed. Azért vitt el, mert megkértem rá. Az, akire mérgesnek kell lenned csak is én vagyok. – válaszoltam ugyan olyan erélyesen. Ki ő, hogy megmondja, mit tehetek és mit nem?

- Nyugodj le Byeol, Jeong Guk csak jót akar neked. – csitítgatott Hyun Sik, a becenév hallatán Guk arca kicsit elkomorodott, de nem szólt egy szót sem. Helyette felállt az asztaltól és bement a szobájába.

Hyun Sik mielőtt még beült volna a kocsijába villantott egy nekem szánt bocsánatkérő mosolyt, mire csak legyintettem egyet. Nincs miért bocsánatot kérnie, mert nem tett semmi rosszat. Megvártam, míg elindul a kocsival és csak utána mentem vissza a házba. Guk még mindig a szobájában lehet, mivel a konyhában nem volt. Elkezdtem előkészíteni a zöldségeket a vacsorához, valami könnyű zöldséglevest akarok főzni, de még nem döntöttem el biztosan, hogy azt fogom elkészíteni.

Egy darabig haboztam, hogy megkérdezem akar-e enni végül viszont bekopogtam. Mikor már azt hittem nem fog válaszolni egy gyenge ’igen’ hagyta el a száját. Az ágyon feküdt elterülve, időközben biztosan átöltözött, mert már nem ugyan az a ruha volt rajta. A farmer helyett egy melegítőben volt és egy egyszerű rövid ujjú fekte pólóban, elmosolyodtam, ahogy megláttam a fehér zoknit a földre dobálva az ágy előtt.

- Nézd..

- Szóval.. – kezdtük el egyszerre egymás szavába vágva. Elnevettem magam, pont mikor felegyenesedett az ágyon. Gesztikulált, hogy kezdjem előbb én.

- Szóval, éhes vagy? Készítettem egy kis zöldség levest. – mutattam hüvelykujjammal a konyha irányába.

- Igen. – bólintott, mindketten leültünk az asztalhoz és csendben enni kezdtünk. A tányér levesem végénél jártam, mikor végül mégis megszólalt.

- Ne haragudj a korábbiért. Igazad van, tényleg nincs jogom ahhoz, hogy megszabjam mit csinálhatsz. De a mi munkánk nagyon veszélyes. Nem szeretném, ha bajod esne. – miközben magyarázott végig a levesbe merített kanállal játszott.

- Nagyon jól tudom milyen veszélyes a munkád Guk. De én találtam a nyomot, ami a klubhoz vezetett és tényleg a végére akarok járni ennek az ügynek annyira, mint te. – osztottam meg vele az én álláspontomat is.