ALWAYS BUSY WITH YOU (2018)

3.FEJEZET

- Most rám is haragszol, amiért nem szóltam? – duzzogott a telefonba Young Jae.

- Nem haragszom egyikőtökre sem. Csak egyszerűen nincs időm csevegni. Még fel kell boncolnom egy igen előrehaladott oszlásos esetet azokkal pedig több baj van, mert óvatosabban kell dolgozni, így sokáig fog tartani. – avattam be a részletekbe, kotnyeles barátomat. Tudtam, hogy amit a munkámról kezdek el beszélni a beszélgetést lezártnak tekinthetem. Jae még az Egyetemen orvosnak akart tanulni, de hamar rá kellett jönnie, hogy nem bírja a vért, így átiratkozott vendéglátásra. Amikor csak szóba került a kórboncnoki munkám Jae elterelte a témát, vagy csak békén hagyott.

- Megértettem. Még egy utolsó kérdés, holnap szabadnapod van igaz?

- Éjszakás vagyok, de mondhatjuk azt is. Napközben ráérek. Miért?

- Remek! Jeong Guk-nak néztél már szülinapi ajándékot?

- Úristen!? Az holnap van? – csaptam a homlokomra. El sem hiszem, hogy kiment a fejemből.

- Sejtettem. Akkor délelőtt keress neki valamit, mert délután segítened kell megszervezni a bulit.

- Te mit vettél neki? – kérdeztem kíváncsian.

- Majd megtudod. Nem engedem, hogy lekopizd. – gúnyolódott Young Jae.

- Ez tudod mennyire igazságtalan? Általános óta ismeritek egymást, én pedig még csak pár éve ismerem. Ez egy nem fer játék. – panaszkodtam. Bármennyire erősen gondolkodom, egyszerűen nem jut eszembe olyan ajándék, amiben biztos lennék, hogy tetszene neki. Még az is megfordult a fejemben, hogy becsomagolom neki a pulóverét, de az nem lenne ajándék, hanem csak visszaszolgáltatás. Jae a hisztimmel nem törődve bontotta a vonalat és egyedül hagyott a gondolataimmal.

- Vagy vegyek neki egy pólót? – gondolkodtam hangosan.

- Kinek? – érdeklődött Sol Hye, frissen és üdén libbent be az üvegajtón, ahogy az megszokható volt tőle. Ezek szerint a szülei visszautazhattak, mert ismét nyugodtnak tűnt.

- Még nem vettem Jeong Guk-nak szülinapi ajándékot és holnap lesz a buli. – avattam be a helyzetembe.

- Mivel én is éjszakás vagyok, akkor elmehetünk délelőtt együtt nézni valamit. – ajánlotta fel készségesen barátnőm.

- Te vagy a legjobb. – öleltem meg futólag, de aztán inkább hozzáláttam a munkámhoz. Még ki kellett töltenem két halotti bizonyítványt és csak utána kezdtem neki a boncolásnak. Rutin munka volt, semmi különleges. Utoljára az előrehaladt bomlású testnek kezdtem neki, ami kísértetiesen hasonlított a tetoválásos sorozatgyilkos módszerére. Levettem a kenetet a kezéről, ha tényleg igazam van, akkor a toxikológia ki fogja mutatni a vas-oxidot és kadmium sót. Mivel a test igen előrehaladott állapotban van, szabad szemmel már nem látható az égési sérülés sem a tetoválás nyomai. Egy 9mm-es golyót szedtem ki a férfi mellkasából, de ez érdekes módon nem haladt át a szíven, ez a lépbe ágyazódott és annak perforációja okozta a halált. Lehet, hogy tévedek, de inkább felküldtem a mintákat ellenőrzésre. Elvégeztem a végső öltéseket a férfin, majd elhelyeztem az egyik tárolóban.

A mai nap meglehetősen csendesen telt, nem volt sok esetünk, így bőven volt időnk boncjegyzőkönyveket írni, hogy behozzuk a lemaradásunkat. Nagyon rég nem volt részem ilyen eseménytelen napban.

Félbe kellett hagyjam a félig megrágott szendvicsemet, amikor a laborból hívtak. El faxolták nekem az eredményeket, míg vártam, hogy kinyomtassa a gép sikerült lenyelnem az utolsó falatokat. Ez már a harmadik barna tintával tetovált áldozat, nem lehet véletlen egybeesés. Fogtam a papírokat és sietősen magamra kaptam a kabátomat, a rendőrség épülete a korbonctan közelében helyezkedik el, így nem kell messzire mennem. Nem igazán ismerem ezt az épületet, és van olyan hatalmas, mint a mi intézetünk, ezért is tartott több ideig még elvergődtem magam Jeong Guk asztaláig. A többi asztallal ellentétben az övé tiszta volt. Papírírószer kellékek a kis henger alakú tartókban voltak összegyűjtve, az ügyakták pedig sorban a jobb oldali fiók felett. Mikor mellé értem, akkor láttam meg, mit tanulmányoz ennyire a számítógép képernyőjén. Logókat pörgetett végig, amiken valamilyen módon medve motívum volt található, egy cetlire ki volt gyűjtve pár cím, ami előtte hevert a klaviatúra mellett.

- Úgy látom te is ezen az ügyön dolgozol. – szólaltam meg, mikor láttam, hogy annyira elmélyült a munkában, hogy észre sem vett.

- Un Byeol nonna. – nézett fel a képernyőről meglepetten. Nekitámaszkodtam az asztal üres oldalának, majd odanyújtottam a nyomozónak a kezemben összegyűrődött lapokat. – Nem ismerős? – kérdeztem költőien.

- Ismeretlen férfi, barna tetoválással a bal kezén. De van valami, ami nem stimmel. – folytattam.

- Micsoda? – nézett fel a lapok közül. Fáradtan hátradőlt a székében és oldalra tűrte a hosszúra nőtt tincseit. Ráférne egy hajvágás.

- A halál oka a lépbe fúródott golyó. – tértem vissza a gondolatmentemhez.

- Nem a szívbe? – kérdezett vissza, megerősítésre várva. Nemlegesen megráztam a fejem.

- Honnan van a holttest? Ma még nem mentünk ki helyszínre.

- Tegnap este hozták be, de a nappalisokra hagyták a boncolást. A körülményeket nem tudom.

Jeong Guk elkezdett pötyögni a billentyűzeten, beírta a dátumot, majd kikereste a szóban forgó esetet.

- Egy fiatal házaspár talált rá a testre egy elhagyatott telken, amit egy hónapja örökölt a feleség a nem régiben elhunyt nagymamától. A ház évek óta üresen állt a telken. – olvasta hangosan a jelentést.

- Még várom a csontok kortani jelentését, így nem tudok még biztosat mondani. – tettem hozzá.

- Ha csak nem volt ennél korábbi áldozat is, akkor azt hiszem megtaláltuk a legelső gyilkosságot. – állt fel hirtelen a székből, majd elkezdett kutakodni a dossziék között. Időrendi sorrendbe rakta a 3 aktát, majd kinyitotta őket az első lapnál. Letépett egy másik cetlit a tömbről, majd felírta a közös vonásokat. Férfi, tetoválás, lőtt seb, 3 áldozat? – állt a fecnin elnagyolt írással.

- Akkor én, hagylak dolgozni. – szólaltam meg végül. – Oh, tényleg, holnap szabadnapos vagy igaz? – kérdeztem.

- Igen. Miért? – kérdezett vissza, furcsállóan.

- Young Jae felhívott és kötelezett minket, hogy menjünk besegíteni a kávézó takarításában délután kettőkor. – adtam elő a fedő sztorinkat.

- Már alig várom. – forgatta meg a szemét a fiú. Elfelejtette volna a születésnapját? Nem tűnik úgy, mintha gyanút fogott volna. Milyen helyszínelő az ilyen? Próbáltam leplezni a mosolyomat, mert ezzel tényleg feltűnést keltenék, de nehéz volt visszafogni magam.

- Köszönöm, hogy szóltál. – nézett fel még utoljára a papírokból. Kifelé menet összetalálkoztam Hyun Sik-kel is, Jeong Guk társával. Neki megemlítettem a születésnapi bulit, amit holnap rendezünk. Mielőtt még visszamentem volna dolgozni, megígértettem vele, hogy egy szót sem szólhat erről Jeong Guk-nak.

Kivételes alkalmak egyikének számított, hogy most leléptem mikor a nappali műszakom véget ért, általában mindig túlórázom valamennyit, de most mindennel készen voltam, amit beterveztem, ebben az évben az első nyugodt napnak köszönhetően. Bárcsak mindennap ilyen kevés haláleset történne, de persze ez nem így működik.

Kikapcsolódni is jutott időm, hosszú idő óta először vehettem a kezembe egy vastag könyvet, az ágyon elnyúlva szívtam magamba a betűket és hosszú órákig olvastam. Egy idő után éreztem, hogy elfáradt a szemem, így lefeküdtem aludni.

Korán keltem, hogy reggelit készítsek, amiért Sol Hye kedvesen felajánlotta, hogy eljön velem ajándékot nézni, meghívtam magamhoz, hogy reggelizzünk meg együtt és utána együtt indulhatunk el az egyik tömegközlekedési eszközzel.

- Mindenképpen ruhát akarsz neki venni? – kérdezte Sol Hye, ahogy nézelődtünk a kirakatokban.

- Fogalmam sincs. Ez csak egy ötlet volt. – néztem körbe tanácstalanul.

- Ő mit vett neked tavaly?

- Könyvet. – válaszoltam.

- Komolyan? – nevetett fel a barátnőm.

- Most mi a baj a könyvvel? – kérdeztem vissza, felháborodottan.

- Legalább jó könyv volt?

- Igen, tetszett. – mosolyodtam el. – De térjünk vissza az én ajándékomra. Te mit vennél egy fiúnak?

- Tavaly parfümöt vettem, ha jól emlékszem. – gondolkodott.

- Ha nincs pasid mikor vettél férfinak ajándékot? – kérdőjeleztem meg.

- Nem lehetnek fiú barátaim, mint neked? – háborodott fel kissé.

- Az apukádnak vetted igaz? – kérdeztem, csipkelődve.

- Igen. – duzzogott. Hirtelen elnevettem magam, mert az elején azt hittem, hogy csak viccel, de tényleg eltaláltam. – Mindig is irigyeltem, hogy neked vannak fiú barátaid. – mélázott el, a kirakatok nézegetése közben.

- Az a baj, hogy te randizni akarsz a fiúkkal és nem barátkozni. – karoltam át a nyakát a nálam pár centivel alacsonyabb lánynak.

- Az miért baj?

- Nem baj. Nem úgy értettem. – ráztam a fejem. – Mit szólsz ehhez? – mutattam az egyik kirakatra. A próbababán egy sötétkék színű farmerkabát volt, ami felkeltette az érdeklődésem.

- Kicsit drága. – nézte meg Sol Hye közelebbről.

- Mennyire? – fintorodtam el. Én is közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem az árcímként. Tényleg nem tartozott az olcsóságok közé, de láttam már drágább kabátot is. – Annyira nem vészes. De szerinted tetszeni fog neki? – kérdeztem aggódóan.

- El tudod képzelni, hogy felvesz egy ilyet?

- Én igen. – mondtam, miközben lelki szemeim előtt megjelent Jeong Guk a kabátban.

- Akkor próbáljuk meg. Max visszaváltjuk. – a boltban már csak egy méretet találtunk a kabátból, szemlátomást jónak tűnt, de nem vagyok tisztában Jeong Guk méreteivel.

Végül megvettük, ha tényleg nem jó, akkor hátha ki tudjuk cserélni egy nagyobbra vagy kisebbre amennyiben szükséges, mindesetre eltettem a számlát.

- Nekem mennem kell, ha időben ott akarok lenni. – nézett a karórájára Sol Hye.

- Hova mész? – érdeklődtem.

- Emlékszel, hogy anyám vak randit szervezett nekem? Pont oda megyek. – magyarázta, a legkevésbé sem lelkesen.

- Kitudja, lehet, hogy tetszeni fog. – próbáltam lelket önteni belé, kevés sikerrel. Egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól, majd siettem, hogy elérjem a buszom. Rekordidő alatt értem Young Jae kávézójához, időközben, ő már elkezdte a készülődést. Lehúzta a redőnyöket, hogy ne lássanak be, így viszont kénytelenek voltunk felkapcsolni a villanyokat. Fél óra múlva megérkezett a rendelt torta. Jae kipakolt mindent az asztalokra, poharakat, tányérokat, villákat. Én felsepregettem és arrébb toltam az asztalokat, hogy több helyünk legyen.

- Mit vettél? – kérdezte Jae, hangosan szólt az aláfestő zene, így alig hallottam a kérdést.

- Találtam egy nagyon jó dzsekit. – mondtam el végül.

- Mond, hogy csak viccelsz. – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Ne, ugye nem azt vettél te is? – kérdeztem kétségbeesetten. Kaján vigyor jelent meg Jae arcán, ekkor már tudtam, hogy csak szívatni akart.

- Istenemre mondom, ha elkaplak halott ember vagy! – üldöztem az asztalok között, közben a parfissal ütöttem ahol csak értem. Az ajtóhoz erősített csengő zavarta meg a kis csetepaténkat. Jeong Guk és a társa lépett be a kávézóba, ránéztem az órára és igen csak hosszúra nyúlt a takarításunk.

- Boldog Születésnapot Jeon Jeong Guk! – kiáltottuk el magunkat egyszerre, de még utoljára kiporoltam Jae hátsóját, mielőtt letettem volna a seprűt. Hyun Sik elnevette magát a társa meglepett arckifejezésén. Ezek szerintem tényleg elfelejtette a születésnapját. Összesen 10-en voltunk, még jött pár ember aki Jae és Jeong Guk barátja, én viszont nem ismertem őket. Ettünk a tortából, körbeültük az egyik nagy asztalt. Egy kellemes társaság jött össze, sztorizgattak és élvezték ha Guk-ot zavarba hozhatták valamilyen régi sztori feltárásával. Mindenki átadta az ajándékát a vendégek közül, csak én és Jae maradtunk a végére. 2 órán keresztül voltak itt a vendégek, míg már csak hárman maradtunk. Először Young Jae nyomta a fiú kezébe az ajándékát, ami egy doboz hajfesték volt. Jeong Guk meredt a dobozra, majd Jae-re.

- Majd Un Byeol befesti neked. – kócolta össze Guk haját. Most tűnt fel, hogy visszább lett vágva és formailag is kicsit újított.

- És most én jövök. – toltam félre Jae-t. – Nem tudtam pontosan, hogy milyen méretet hordasz, remélem jó lesz. – nyújtottam át a fekete ajándéktasakot benne a gondosan összecsomagolt kabáttal. Levette a jelenlegi kabátját és felpróbálta az újat. Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy pont úgy áll rajta, ahogyan kell.

- Köszönöm! Használni fogom. – mosolyodott el szélesen.

- Akkor most már levághatom a címként, így hogy nem kell cserélni. – emeltem fel az asztalról az egyik ollót.

- Köszönöm srácok. Teljesen kiment a fejemből milyen nap van ma. – tördelte a kezét, kicsit zavarban volt a figyelmességünk miatt.

- Már megint nem nézted meg az üzeneteidet? Anyukád mindig küld SMS-t. Írj vissza mielőtt, ideutazik, hogy szétrúgja a segged. – szidta meg Jae. Az ünnepelt elővette a telefonját, majd elkezdett bíbelődni az okos készülékkel.

- És akkor most már indulhatunk. – csapta össze a tenyerét Young Jae.

- Hova? És ki fog eltakarítani? – néztem körbe, hatalmas kupit hagytunk magunk után.

- Majd holnap elintézem. Most megyünk Jeong Guk-hoz, hogy befesthesd a haját. – megragadott mindkettőnket és vonszolt maga után a kijárat felé, egyikünk sem érette hova siet. Bepakoltuk Jeong Guk ajándékait a csomagtartóba, majd a két fiú előre ült én pedig hátra.

- Miért akarod mindenképpen most befestetni a haját? – intéztem a kérdésem Jae-hez.

- Mert mindketten elfoglaltak vagytok, most pedig nem. Valamint mindkettőtök hamarosan megy esti műszakra, szóval minél hamarabb el kell kezdeni. – sorolta az érveit, amivel nem igazán tudtunk vitába szállni. Mikor elérkeztünk a bérházhoz, kissé ideges lettem. Még sosem voltam Jeong Guk otthonában. Ismerem pár éve, de sosem alakult úgy, hogy be kellett néznem hozzá valamiért. Így belegondolva furcsa, mivel ő már párszor járt az én lakásomban.

- Minden szükséges kellék a tasakban van. – nyújtotta át nekem Jae a Jeong Guk ajándékát, belepillantottam és tényleg minden meg volt. Tál, amibe összekeverem a festéket, ecset és még egy sűrű fogazatú fésű is. Meglepően felkészült, ezt biztosan így tervezte el. Megkaptam a kulcsokat is, hogy kinyissam az ajtót, míg a fiúk behozták a maradék ajándékokat és ledobták őket a kanapéra. Én addig hozzákezdtem az előkészületekhez. Leterítettem az asztalra pár újságpapírt, hogy ne fogja össze a festék a fát, abban az esetben, ha lecsöppenne és húztam egy nejlonzsákot a szék karfájára is.

- Van olyan törölköződ, ami nem baj, ha festékes lesz? – kérdeztem. Jeong Guk, bólintott, majd eltűnt egy kis időre az egyik szobában.

- Kész vagyok, ülj le. – mutattam a mellettem lévő kihúzott székre. Engedelmesen leült, ekkor ráterítettem a törölközőt. Jae elkezdte kinyomni a tálba a festéket. Jeong Guk megijedt, amikor szürke színű festék jött ki a tubusból.

- Nyugalom, nem szürke lesz a hajad, később bebarnul. – nyugtattam a fiút.

- Miért vettél neki hajfestéket Jae? – kérdeztem meg végül, amikor megláttam a festéket megfogalmazódott bennem a kérdés, de végül nem tettem fel azonnal.

- Amióta elkezdett dolgozni szingli, hátha egy új imázs majd hoz neki egy barátnőt.

Belemártottam az ecsetet a festékbe majd elkezdtem felvinni a hajának tövével kezdve. Mikor kész voltam egy csíkkal, a fésűvel ráfésültem egy új adag hajrészletet.

- Még fiatal, miből gondolod, hogy barátnő kell neki? Valamint a te segítséged nélkül is tud szerezni, ha akar. – néztem fel egy pillanatra a munkából, majd visszatértem a festéshez.

- Neked hány pasid volt mióta a hullaházban dolgozol? – fonta össze maga előtt az ujjait Jae, várva a nyilvánvaló válaszomat.

- Tudod, hogy egy se. Nehéz úgy randizni, hogy egy hullaházban dolgozom, még is ki akarna egy ilyen lánnyal randizni? – sóhajtottam lemondóan. Nem arról van szó, hogy nem akarnék kapcsolatot, egyszerűen csak nem tudok kapcsolatot létrehozni, ez általában nem is zavar, mert eléggé lefoglal a munkám. De néha napján igazán jó lenne valaki.

- Nem azért nincs barátod, mert egy hullaházban dolgozol. Ha a szerelem szembe köpne, se vennéd észre. – rázza a fejét Jae rosszallóan.

- Nem váltanánk témát? – kérdeztem kicsit ingerültebben.

- Akkor térjünk vissza Jeong Guk szerelmi életére. – vigyorgott Jae.

Jeong Guk bosszúsan felmordult mire elnevettem magam. Mivel nem olyan hosszú a haja a fele festék megmaradt. Belemasszíroztam a fejbőrébe a festéket, majd vártunk, hogy hasson.

- Látod, mondtam, hogy be fog barnulni. – mutattam a tálban lévő sötétbarna színű festékre.

- Hogy haladtok az üggyel? – érdeklődtem.

- Már megint csak a munka. – pufogott azonnal Young Jae.

- Akkor beszéljünk a te szerelmi életedről? – kérdeztem csipkelődve. Bár ő oktat ki minket, neki sem fényesebb a szerelmi kapcsolata.